Ligeti Éva: Terpeszkedik a Hold

Terpeszkedik a Hold,
mintha kotlós lenne,
aki így esténként,
csillagtojást tenne
az ég kosarába.

Hosszú éjszakákon
fészkelődik egyre,
amíg lassan elfogy,
majd hízik kerekre
fénylő sokasága.

Míg a világ, világ,
így lesz ez örökre,
futja erejéből, nagy
égi körökre,
befog fogatába.