Egy folt balladája,

Valamikor nem így volt,
Nem úgy hívtak folt!
Szép anyag volt nevem,
S a polcon feszítettem.

Szép hölgyek keblén feszültem,
Blúznak,kosztümnek,
Vagy lettem szoknya , nadrág,
Melyeket büszkén hordták.

Ez volt ám a karrier,
Mit anyag érhet el,
Koncertet hallgattam,
Bálba járhattam.

Volt úgy,hogy pásztor órán,
Testem a sarokba dobván,
Szerelmen tűnődtem,
Méltatlan gyűrődve.

Végül kiszolgálva,megkopva,
Kerültem sarokba,
S lett sorsom a szabó ollója,
És én lettem,,a foltja,,

2004.