Morgós reggel


Morgós reggel felvert álmomból
rossz  kedve rám is mélyen hatott
még ő is aludhatna, én is tehetném,
de - mégsem tudok.

Így csak kóválygok a létben
a hajnali tétova ügyetlen tesz-vesz
mosolyt szánt arcom barázdájában,
örökre - megbújik szegletében.

Mára  maradt a szomorú tekintetem
a távolban kalandozó gondolataim
bennem az elválás égetett pecsétjével,
még - eggyel több forradás.

Barázdák országútja a megélt és átélt
idő ezernyi meggyötört  lemondást,
fájdalmat és belenyugvást rejtő
lenyomata,- ez maradt…


2007.02.21.