Éjszaka csendjében
Éjszaka csendjében
Éjszaka csendjében fényesen csillogó szemekkel,
árny fátylad magadon hordozva látogatsz meg,
hogy ne tudjam mikor jössz s mikor távozol,
talány legyél mikor éjszakánként hozzám bújsz,
Halk elfojtott sikolyt hallok a sötétben,
suttogó megcsukló szavakkal követelsz
magadnak, maradj még kedves,ne menj
csókkal füröszd ajkam, ölelj magadhoz,
Ússzak mámorban, szárnyaljon képzetem,
mintha szőlő vesszejének nedűjét ízlelném,
legyen oly édes a csókod, hogy érezzem
a nyári napnak minden simogató sugarát,
Az éj takaró palástja legyen ruhánk,
szemed csillogása adjon irányt hozzád,
selymes bőröd fényén találjam meg az utat,
amely a szádtól a lelked mélyébe juttat,
A hajnal elrabolja mindig tőlem ezt az álmot,
eltűnsz a tejfehér ködben, mint egy látomás,
mintha itt sem lettél volna, - de akkor mi volt ez ?
játék az érzékkel, vagy lelkem ábrándja csupán ?
"Ha az árny oly szép, mint Te
nem kell a fény csak ragyogj Te "
2007.06.12.
|
|