Maszong József  Matyibá

Várdombi játékok…I.

- vagy ahogy itt híjják, - „ Hagyomány mögörző lovagi játékok” ,- mer hagyománya az van, mármint égy két jó dolognak ami mögtörtént a zivataros évszázadokba, na mög mikó a helyi asszonyok nyújtófáva akaták bévönni a várat a kissöbségbe lévő helyi, enyhén iluminált , egyébként dógos férfinéptű.
- no ez jó esöt vót, el is krónikázom míg eszömbe van, mer annyi mögesött história köringözik a kobakomba, hogy sokszó nem az ital miá kacsingatok, - á dehogy, hát azé hogy segíjjek előzni égyiket a másiknak.
- történt is mán jó pár éve, hogy a helyi „ Söröző a Lovaghoz” kulturális intézménybe összegyütt a falu épp ráérő férfinépe, hogy möghánnya-vesse a várjátékok napirengyit. A napirendi pontok sokasága miá elhúzódott nagyon a vita, mer ugyi a téma súlyossága vót a mérce, hogy pálesz, bór, avagy sör kerül az asztalra. Na már most, mivel az első kettőné nem születött döntés , így a vezetöség helyszíni bejárást indítványozott és a sörcsapoló föszerelésse mög égy pár hordó sörre fököltözött a várba további gyűlés okán. A kömény vita közbe az idő múlását sénki nem vélte érözni, aszt így eshetött mög, hogy hajnali ötetésrű hiányoztak otthon. A fehérnépek mög a mán említött harci szerszámma elindultak az ostromra. Sajnos a krónikás aszt is föjegyőzte, hogy égyodalú vót a harc, mer a jócskán kapatos várvédők a második rohamra fejvesztve gurultak lé a domrú, azé a másodikra mer az első a magyar nyelv változatos és kacskaringós átkai közepette zajlott lé mögtűzdelve égy-két olan testrész fenyítése rugássa és a nyújtófa varriációjáva, hogy hozzá képöst a spanyol inkvizicijó égy lánynevöldei téadélután.
- hát ezök után fölmöntünk a várba, oszt nézögettük a végvári faluk csapatainak vetélködésit.Az éggyik színtérön csapatokra oszolva jelmözbe csomagolva vetélködtek, hogy
ki tuggya messzibre dobni ami kezibe van,- no én eszt marhaságnak tartottam és otthagytam az asszonyokat .
Fölfedöztem a büfé környékin égy pár ösmeröst aszt hozzájuk csapódtam.
- adj isten embörök, üdvözöltem udvariasan üköt.
- kendnek is Matyibá, válaszolták mán akinek sikerült mer mán vót köztük akinek kacsingatott a szöme, biztos előztek a gondulatok benne. – mán hogy igyon é vagy vizeljön, mer egyébb mi löhetött vóna. Ahogy ürültek a poharak úgy kerültek elő a históriák égymás után. Szó esött a Siber Borirú is akinek fájintós esetei vótak, de akadt aki hajazza űt. Asztán mikó elmöntem a dógomra, oszt mögláttam, hogy a „ Víg Csurrantó” nevű vizeldét üzemölö nem más, mint a Sánta Maris.
- Hej a hideg olan versenyt futott a hátamon, hogy miné elöbb érjön a likba oszt mögbújjon. Mög vót rá mindön okom, mer errü a Marisru az hír járta a faluba, hogy valamikó olan könnyűvérű mönyecske vót akinek a szoknyáját könnyen fölibbentötte a szél, oszt ki-ki villant néki az amin nem hordott bugyingót, oszt a férfinép mindönféle szömgyulladássa küszködött. – elöszö is mer mindig belenézött a vaknapba, asztán mög a nyújtófáva tanálkozott a tekintöte.
- az hír járta sokáig, hogy a Féldüllős Pista is az ű révin tünt el a falubú, de legalább is a Kotormán pék keze meg a sütőlapáttya is benne van a dologban.
Eszt a dógot Terus húgom is mögerősítötte, mer ű asztán otthun van a hírökben, az asszonyok eszt is aszt is sutyorognak a piacon . Azé né merjétök űt pletykásnak nevözni, csak égy kissé beszédösebb az átlagosná.
   Mer igazábú a pék nemcsak a péksébe virgolt, hanem a Maris cipóit is kezelte, legalább is hetente újra gyúrta üköt, oszt be – be nézött a kemencébe is. Ebbe a szakmai munkába kontárkodott bele Féldüllös Pista aki vénlögény lévin Siber Borihon is eljárt, - no nem a bibliát olvasni !
Oszt az egész ügy azon pattant ki, hogy a Bori kikiabálta a piacon, hogy látta a Féldüllöst kimászni hajnalban a Maristú, amit a pékség nyitott ablakán át Kotormán uram is hallott, - oszt piszkálta csőrit néki. No de mikó Féldüllös azza védeközött, hogy ű nem löhetött ott, mer két helyön asztán nehéz lönne. Akkó tört ki balhé, mer a pék a lapátjáva szóra bírta, Pista mög elcsicserögte, hogy míg Kotormán a pékségben dagasztott addig, ű fönn az asszonyáva készítötte elő a kovászt. A szóbeszéd azt suttogja, hogy Kotormán kenyérbe sütötte Féldüllöst. Akármilyen hihötetlen a dolog, valami igaza csak van, mer azuta nincs Féldüllös Pista a faluban. No hát mög vót az okom a majréra. Jó mög hánytuk vetöttük a dógokat az embörökkel, csak röpült az idő, mikó Béusom hangjára löttem figyelmös..
- Matyi merre vagy indulnánk haza…! – na mondom indulj Matyi mer mögint emlögetni fogják az összes belsö szervödet de legfőképp a májad.
- jaj Matyikám csicsörögte Béus,- nem láttad milyen vitézű viselkedtek a szereplök, de holnap lesz a nagy nap a Bori föllépése.
- attu félök én is asszony, - mer kitör balhé amikó kigyün az uccára..ez a föcicomázott tögyes.
Látom magam elött ahogyan könyökülnek az ablakokba a szomszédok oszt csak úgy csattog a röhögéstű a sok sztk protkó. A rutinosak befőttes gumiva rögzítik a kiesés ellen. A másik véglet mög a sok huzatos pofájú ritkaszép fogú.
No eszt majd a másik levelömbe írom, mer mán kéne léragasztani a kupertát.

Íródott Dorongváron, a Nefelejcsd el kifizetni amit ittá korcsmában…mög mosmán étterömben…