:
(Édesapám kottájába)
*
Fortisszimóra vágja csendjét a muzsika,
Kicsit sem sírva – dacolva, dalolva,
Teszi múltra az elfáradt szenvedést.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
Magnóra téri a pianisszimót a muzsika,
Nem oly tisztán – sercegősre váltva,
Dereng csak mindenre lassulást.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
Végtelen kockára trilláz a muzsika,
Gurulón - betűről-szóra lépve,
S csak tekintet metszi a fát.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
Basszusban kutat – vakon – a muzsika,
Míg tehette – az utat egyengetve,
Ki találja meg az első gombát.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
Hangnemet csal – keresőn – a muzsika,
Tovább a tollamban – magát keresve,
Csínra zengi az elhagyott nótát.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
C-durban – félhang híján – a muzsika,
Víg talpra a táncot osztaná - epedve,
Sajgó égre keresve egyszerelmét.
Most végleg megpihent a lelked –
harmonika.
*
Zagyvaróna, 1986
(402 szó a szövegben) (693 olvasás)
soman: (01-11-2006 @ 01:22 pm)
A vers szomorúságát az utolsó két sor monoton, szinte dallamtalan ismétlődése még jobban kihangsúlyozza. Jól felépítetted, tetszett!
lacoba: (01-11-2006 @ 02:02 pm)
Soman! Igen, 20 éve halt meg édesapám! A hosszú szenvedés elfogyását, megváltását jól érzékelted az ismétlődő sorokban.
vp_rozika: (01-11-2006 @ 02:26 pm)
Szia Laci! Szomorúan ballag az emlék végig a 20 éven. Mivé válhat a vidám harmónikaszó... Nem tudom milyen érzés lehet magnóról hallgatni édesapádat, én sokszor szeretném az én apukám énekét hallani, de ő sajnos már 1960-ban halt meg, amikor még hírét sem hallottuk magnónak. Szomorú részvéttel, Rozika
blue: (01-11-2006 @ 04:07 pm)
Nagyon szomorú, de szépen megírt vers.
lacoba: (01-11-2006 @ 04:21 pm)
Egyszerű munkásember volt édesapám! A környék nagy harmonikása. Sokat köszönhetek Neki! Emberségre, munkára nevelt. Büszke voltam rá és Ő is rám!
bogumil: (01-11-2006 @ 06:11 pm)
Nekrológnak gondoltam elősször,de annak is beiillik.Hiszen az elégikus hangulat és az apa elvesztése feletti mélabú feltevésemet igazolta.Jó vers.hangulati elemekkel megtűzdelve.
lacoba: (01-12-2006 @ 02:58 pm)
Köszönöm! Képzeljétek picinyke voltam még, amikor kitaláltam magamnak ezt az írás dolgot! Meghalt Gyula nagyapám (a novellát a halál topicban olvashatjátok is). Akkor 2 darab képeslapot találtam a párnája alatt. Az édesapja írta a frontról. Aprócska mondatocskákat tudtam csak kicserkészni róla, de ez volt a pillanat, amikor tudtam, teljes bizonyossággal, hogy amit leírsz, rajzolsz azután a borzalom után is megmarad, amit úgy hívnak: halál.
Zsuka49: (01-12-2006 @ 06:56 am)
Nekem is tetszett a szomorkás versed, bár apukádat nagyon sajnálom, de ne feledd:- akiket szeretünk, azok örökre velünk maradnak!
Zsuzsi