Julianna: (04-29-2008 @ 02:20 pm)
Sokat mondó nálad ez a "Csak el ne késs!". Tetszik a vers!
zsuka49: (04-29-2008 @ 05:05 pm)
Remek gondolatok, remek versben!:)))
Zsuzsi
mango: (04-29-2008 @ 06:12 pm)
Sok sebet kapunk, néha olyanoktól, akiktől a legkevésbé várjuk...Szomorú ez - de a Te versed ad egyfajta hitet...Csak valóban el kell hinni, hogy a kinyújtott kezet a barát valóban megfogja...Tömör, sűrű vers.
a_leb: (04-29-2008 @ 07:01 pm)
Lacobá, kiváló gondolatok remek köntösben, de én itt a tarrtalmat süvegelem meg elsősorban, bár nem választható le... kiváló, így, ahogy van.
Aléb
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:14 pm)
Igen Péter van egy tudatos vonalvezetés a nég metrumos trocheustól a szabadversig. Az elején azért alkalmaztam ezt a nehéz verselést, hogy érzékeltessem, bár sokminden oly szabályozottnak tűnik életünkben, mégis könnyebben dől az ilyen vár romokba. Majd ezért is tér át a szerkezet is az újabb lehőségek, dimanziók felé. Köszi!
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:16 pm)
Léna futni hol elől, hol pedig hátul, s a kezünk mindig kéznél kellene hogy legyen, ha nyújtjuk, vagy fogadjuk...
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:19 pm)
Vannak szúrós sebeim, mint mindenkinek Lara. Valahol írtad, hogy más szerepébe bújtál a vers írásakor. Én most mint külső szemlélő tekintettem egy barátságra, s a saját tapasztalataim szerint közelítettem meg a sokszor lehetetlent.
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:20 pm)
Persze fenyecske van benne saját szubjektum is, de kinek nem kerül ma hasonló élethelyzetbe. Köszi!
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:21 pm)
Igen Editke, sokszor késik sajnos az a kinyújtott kéz.
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:21 pm)
Zsuzsa köszönöm, hogy olvastál.
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:22 pm)
Anikó örülök.
Lacoba: (04-29-2008 @ 08:23 pm)
Béla az élet ír, mi pedig így-úgy jegyzeteljük. Köszönöm!
piroman: (04-29-2008 @ 08:41 am)
Lacóbá: erőt adnak soraid. Persze a vége fenyegetően ellenpontozza a vers hangulatát, de csak úgy, mint maga az élet. Érdekes a szerkezet is. Meghökkentem az első rész feszességén, aztán rájöttem, hogy a második versszakban fog kibomlani a gondolat. Úgy is lett! Gratulálok!
lena1: (04-29-2008 @ 10:31 am)
Igen Lacibá, futni kell az egész életért, néha rossz irányba tévedünk, néha jó úton haladunk, de amíg futunk, mindenképpen csak előre szabad nézni. Igazán tetszett. Puszi.Lena
kiralylany: (04-29-2008 @ 11:08 am)
Kedves Lacobá, lehet, hogy én gondolom rosszul, de ahogy egyre jobban megismerem írásaidat, egy fényt (nem a legjobb szó) kereső, de az élettől oly sok sebet kapott embert ismerek meg rajtuk keresztül. Midig ott bújkál soraidban a rejtett szomorúság. Lemondás? Valami. Nem tudom...
fenyecske: (04-29-2008 @ 11:46 am)
Szép képek, fáradtság, beletörődéstől egy hajszálnyira kapaszkodva egy szomorú versben...
Anna1955: (04-30-2008 @ 08:24 pm)
Drága LacoBá, versed elgondolkodtatott...úgy érzem üzenete van...:))))
agnes: (04-30-2008 @ 09:58 am)
Tudod értelek én,...de ha hirtelen kifogy a szufla,...sosem érek célba,...vagy már bele is csöppentem. Hogy meylik a jobb futni,..vagy....de vánszorogni a legnehezebb....Tetszett a versed. Szeretettel
erda: (04-30-2008 @ 10:09 pm)
Kedves Lacobá! Nagyon életszerű, kemény vers. Borsózott is rendesen a hátam olvasás közben... :))) Éva
Eroica: (05-01-2008 @ 10:21 am)
Ajajj! Idő hiányában majdnem lemaradtam erről a gyönyörű bíztatóról.Köszi!
Lacoba: (05-07-2008 @ 08:04 am)
Köszönöm mindenkinek, de késve értem ide.