[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 338
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 338


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Résnyi boldogság
Szerző: Captnemo - Káli László
(11-15-2005 @ 10:01 am)

:

A Boldogság Kapuja résnyit engedett egykor Neked.
Csak épphogy beláss. És Te szerettél, amikor még
áldott szerelemben éltél, és szerettél, amikor már semmi
nem maradt, amit még egyáltalán érdemes lenne szeretni.

Volt, hogy elképzeltelek. Elképzeltem csupasz testedet.
Képzetemhez társul csókod szegődött egyszer. Emlékszel?
Te is kaput nyitottál aznap. És aztán hirtelen becsaptad
magad előtt a rám emelt sós levű Boldogság Poharat.

Előző nap még szerettél. Valamint másnap. S nem másnak
hitted, mint ami volt. Szerelmet temetni. Hiszen az is volt.
Holt. Mely élőbb az élőnél, holtában is. S nem tudtál átlépni
árnyakon, szellemeken. Már nem tudtál akkor átélni.

Egyszer elképzeltem a Boldogság Kapuját, amint résnyire
nyílik meztelen testeden, mint emelt serlegre a száj. Épp ilyen
csókra, ahogy ajak csókolja a poharat, ilyenre vágytál.
De nem én voltam, kit résnyire szerettél. Nem én. Egyáltalán.



(118 szó a szövegben)    (898 olvasás)   Nyomtatható változat


Captnemo: (02-07-2006 @ 09:19 am)
Anne20:Talán épp ez a hozzászólás juttatta eszembe, hogy valahol mélyen, magamban bizton igazat is adok Neked. Vagy adtam.Hisz meg is írtam az Ami kimaradt versben! Szóval...egyetértünk!:))) Laci:)

mango: (11-15-2005 @ 05:36 pm)
...nagyon keserű, nagyon mély, nagyon szívből szakadó, nagyon fájdalmas, -nagyon ....minden "nagyon", Laci...Lehet, hogy csak épp "pillanatomban" eltalált, de felszántottad a lelkem vele...Nagyon nagy mélységekig láttatsz. Nagyon érzem, amit írsz. Mit is mondhatnék még...?

Anna1955: (11-15-2005 @ 10:38 pm)
Ezek a költői magaslatok, az érzelmek tökéletes kifejezése....:)))) Profi vagy....))))

LunaPiena: (11-15-2005 @ 11:01 am)
Erotikus elemekkel átszőtt lemondó vallomás... sok minden eszembe jutott olvasva. Többek között Edgar Allan Poe számomra legkedvesebb sora: "E mozdulatlan ácsorgás az álmok tárt kapujának arany küszöbén." Aztán egy saját fordítású Raimondi vers, az Indulás (Partenza): Ma este szomorúságba öltözöm / Hogy ecettel koccintsak visszatértedre / Ó élet, te átkozott mohó, / engem mégis a tányéron hagysz / a remény szétrágott darabjaiként.

Captnemo: (11-15-2005 @ 11:06 am)
Ilyen nevekkel öröm egy társaságban tartózkodni gondolataid között!Köszönöm!:) Laci

szemilla: (11-15-2005 @ 11:11 am)
és mégis! szép... mint mindig - énnekem...

Captnemo: (11-15-2005 @ 11:18 am)
Van,mit az ember megtesz,s egy életen át bánja.Van,mit nem,és akkor meg azt.A legjobb tán úgy tenni,mintha megtörtént volna,és aztán az egészet átálmodni valósággá formálva mind azt,ami később nem fájhat.

Anonyma: (11-15-2005 @ 12:00 pm)
"Mely élőbb az élőnél, holtában is"...ez a mondat! Kifejezőbb az egész versnél. Nagyon tetszett.

Captnemo: (11-15-2005 @ 12:05 pm)
:))) Most,hogy így mondod:tényleg.Nem is gondolkoztam ezen...csak írtam:)Köszönöm!:) Laci

Captnemo: (11-16-2005 @ 06:06 am)
Drága Anikó! Azt hiszem,hogy ki épp abban a "pillanatban" ír,persze,hogy olyat ad ki,amely mást is eltalálhat hasonló pillanatban.Köszönöm szavaid! Laci

Captnemo: (11-16-2005 @ 06:07 am)
Angyali: tényleg az vagy.Angyali!:))))Köszönöm.Laci

Anne20: (11-21-2005 @ 05:07 pm)
Nem szabad feladni az álmokat, Laci! És még valami eszembe jutott a versedről: Nem megkapni azt amire a legjobban vágysz, néha csodálatos szerencse. Csak akkor még nem tudjuk. Az álmok és remények mindig szebbek, mint a valóság. Ott semmit nem tudunk elrontani. A valóságban benne van a sérülés lehetősége, azt pedig inkább kihagyjuk, és nem lépünk be a résnyire nyitott kapun. Szeretettel: Anne

  

[ Vissza: Captnemo - Káli László | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds