ha majd távoli ágyadon átöleled összegyürt takaródat, és érzed rajta testem szerelem-illatát, ha majd szájad nikotin-íze örökre éhes szájamra tapad, és ízleli a csók menthol-mosolyát, ha majd ölednek csábító völgye érzi magában a régvárt szavak megfeszülő, magadba fojtott sikolyát, én ott leszek, és testemmel majd átölellek, számból árad friss lehellet, suttogom a szavak kéjes igazát.
