itt hagytad
a szál  vörös rózsát,
mit az állomás peronján,
mikor érkeztél,
adtam Neked.
eltelt négy nap,
elmentél,
magaddal nem vihetted.
most mellém ült
a magányos este.
figyeljük a rózsát.
a sok idő ellenére
még mindig oly szép.
szírma nem hervadt,
tartása feszes,
levele kecses,
teste friss zöldbe öltözött.
ez mind szép és jó is volna
Kedves!
csak egy a gond:
itt maradt nálam
rózsád illatos virága.
és szerelmét,
míg világ a világ,
örökkön
várja, várja, várja.