emberi színjáték
Uram!
döntsd már végre el, hogy ki legyen a
a végső préda!
én, mint a Teremtés díszes koronája,
vagy a bordámból fabrikált kézműves Éva?
ki legyen az, ki az Édenből
szégyenszemre
meztelen, csupaszon megyen?
kinek nem engedted, hogy a
tudás fügefa gyümölcséből
egy jóízűt egyen?
vagy a fügefa levele volt csupán
Turáni átok?
hogy nektek, nőknek
fel kell venni bugyitok, nagykabáttok'?
és mi van az almával,
mi nem a fügefán terem?
megették azt embernek csúfolt majmok,
és a lerágott csutkákat betemette
sok véres verem.
olvasom a Prófétáknak sok díszes könyveit.
ki kereszttel, ki félholddal, ki csillaggal
ontotta a szomszéd véres könnyeit.
a holtak meg csak egyre sírnak.
a halálban nincsen moziszünet.
a Kedvesem melléért nyúló kezem a földben
csupasz giliszták között állapszik meg.
mi vagyunk a főemlősök!
a reklámokban dicsőítött emberiség.
csak azt feledjük el nagyon gyakran,
hogy kifogyott belőlünk
a Teremtés által adott
ember-ries-ség!
|
|