a szilánkokra tört tükörben
nem látom magamat, ezért
csúnyán megvágtam vérzékeny nyakamat.
a pára a falra szegezi tekintetem,
kezet rázok a csillogó fénnyel, és a
sarokban találkozok egy földöntúli lénnyel.
kitárja hosszú karjait,
Ő néz, én nézem; füleket hegyezünk,
ez ám a jó kép! egymással szemezünk.
csörömpölve segreesett az éjjel.
persze, mert Ő is szemezett velem,
és ezért nem nézett széjjel.
az imákat finom panírba burkolom,
közben a széllel halkan susogunk:
lesz majd egyszer egy közös, árnyékos
bukszusunk.