jeges eső veri arcom,
fejemből vér csorog.
karomban nyíl csonkja,
szemem előtt halványulnak a képek, és a táj csak forog, forog.
jó lovam nyakára hajtom fáradt testem, mely biztos támaszra vár.
a hideg, sáros földből
kinő-e egy baráti vár?
meglelem-e Úrnőm, ha
a csaták vad zajából én
megérkezem? pogány
szablya szabdalta egykor
erőtől duzzadó fiatal,
szépséges testemet.
lesz-e Hölgy, ki ápolja
a harcok során törött
sajgó, fájó csontomat?
akad-e egy segítő kéz,
mely a nyíltól szabadítja
élettelen, gyenge karomat?
kapok-e forró levest hideg
kőfalak mögött? lesz-e szív,
látva sorsom, ki megnyílva
őszinte szerelembe öltözött?
megtettem mindent a harcok
során, mit hitem kívánt.
küzdöttem Istenemért, és
nem kíméltem a pogányt.
harcomat elvesztettem,
és most az úton egyedül
vagyok.büszkén nézek szembe
a sorssal, hiszen én az utolsó
kereszteslovag vagyok.