Mátyás király, a jó az igazságos,
ki mindig kegyes volt, soha gazságos,
segítette a feléje nyúló kérő karokat,
és felkarolta a szebbnél-szebb jobbágy csajokat.

Nem is volt e téren túl nagy kavar,
mert arája, a talján Bea kizárólag varrni akar-t,
folydogált Budán a Duna, és az élet szépen,
Mátyás meg hódított Bécsben, és a Délvidéken.

Megúnta ezt a sikert sok léha Haubsburg,
a rebellis kurucoknak egyszer volt már Augsburg,
elővették a talonból a szépséges Kata-Marit,
aki technikában hajazta utódját, a Mata-Harit.

Elküldték hát a dombos Budára, és a lapos Pestre,
tanítsa jó királyunkat énekre, és forró szexre,
de a valós cél itt még nem ért véget,
hozott bugyijában egy csupor mérget.

Feladata, mit a sasos udvar bízott rája,
kínhalállal haljon a magyarok szeretett királya.
Kata-Mari munkához is látott nyomban,
hullottak a próba-előkelők utánna nyomokban.

Eljött hát a nagy nap végre,
a gaz Kata a király előtt hullott térdre,
énekel, és fújja álnok dalát,
ráadásul két kezében tartja a furulyát.

Mátyásunk a műsort vígan állja,
igaz, bokáig csúszott díszes nadrágja.
de tudja, hogy egy király mindig példát mutat,
közben keze Kata bugyijában matat.

Rátalál a mérgező, halálfejes fiolára,
néz Katára, mint egy szende, ártatlan ibolyára.
Hahh! Te merénylő, szégyentelen  asszony-állat!
Most jön szoknyád alatt a beható vizsgálat!

Megvizsgálta Mátyás többször,
nem is kétszer, de vagy ötször,
Kata meg a vizsgát vígan állja,
kit érdekel a méreg, a fene bánja.

Eljött végül a vizsga vége,
szerencsére nem nyitott be a király felesége,
mert akkor repült volna sok jó királyi fog,
de így Mátyás élt, él, és élni fog.