Hintál az alkony a felhők mögött
                        szemem prizmaként bontja színeit. 
                        A lótusz aranyködbe öltözött,
                        és csodára szólítja híveit.

                        Banyanfa árnyékában révedek
                        lelki békémmel bíbelődöm épp.
                        De vágyról lemondani nem lehet,
                        hisz' minden emlékem simul köréd.

                        Hitemben, vándorszerzetes vagyok.
                        Saját sztúpám, testem kapszulája. 
                        Benáreszi szavakat mormolok
                        világos aggyal az éjszakába.

                        Mert hiába sanyargatom magam,
                        Buddhává sohasem válhatok.
                        Lángos mandalákkal jön a hajnal,
                        és versem végén rólad vallhatok.

                                 Mocsárból nőttél
                             lelked tűz-lótuszékszer
                                 benne hamvadok.