[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 317
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 317


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Hívogató
Szerző: prayer - Bartalovics Zoltán
(11-28-2005 @ 11:29 am)

:

 

                                       Hívogató

                                       ( Prelude )

                       
                          Az ablakon beszalad a fénysugár
                          s hívogatóan a függönyön kalimpál.
                          Átmelegszik elaludt gondolatom.

                          A vízcsepp páraként hagyja el a földet
                          s megfürödik a rózsabokron
                          s én hozzád futok, már nem fuldoklom.

                          Miséhez a harangok megkondulnak,
                          őzek a tisztáson összefutnak.
                          Két erős karommal belédfogodzom.

                          Pókhálóján frissen szusszan a szellő,
                          kemence a kenyérről mosolyt csal elő,
                          s megcsókolom hajadnak fürtjeit.

                          A patak hangosan megárad
                          éjjel is ment, de csak magának.
                          Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak.

                          Hallgatjuk a pacsirta énekét,
                          kíváncsian várjuk -vajon mi jön el még?
                          mirajtunk már nem foghat a bánat.

                          Belenézünk: -Ez a táguló világunk!
                          Nekünk már mindig szép az álmunk
                          minden utunkat együtt bejárjuk.

                          Kertünkben a virágok összebújnak
                          már nem válunk el, hiába jön a holnap
                          arcunkról a dallamok messzire jutnak.

                          Rügyet bont bennünk a szerelem,
                          "mindened" jobb ma énvelem
                          ha ránk köszönt a vidám tavaszi nap

                                       ( Accord )


                          az ablakon beszalad a fénysugár
                          s hívogatóan a függönyön kalimpál,
                          a vízcsepp páraként hagyja el a földet

                          s megfürödik a rózsabokron.
                          Miséhez a harangok megkondulnak,
                          őzek a tisztáson összefutnak

                          pókhálóján frissen szusszan a szellő
                          kemence a kenyérről mosolyt csal elő
                          a patak hangosan megárad

                          éjjel is ment, de csak magának
                          hallgatjuk a pacsirta énekét
                          kíváncsian várjuk vajon mi jön el még,

                          belenézünk: ez a táguló világunk
                          nekünk már mindig szép az álmunk.
                          Kertünkben a virágok összebújnak

                          már nem válunk el hiába jön a holnap
                          rügyet bont bennünk a szerelem
                          "mindened" jobb ma énvelem

                                       ( Sonata )


                          átmelegszik elaludt gondolatom.
                          S én hozzád futok, már nem fuldoklom,
                          két erős karommal belédfogodzom

                          s megcsókolom hajadnak fürtjeit.
                          Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak,
                          mirajtunk már nem foghat a bánat

                          minden utunkat együtt bejárjuk
                          arcunkról a dallamok messzire jutnak,
                          mert ránk köszönt a vidám tavaszi nap!
                          





(282 szó a szövegben)    (719 olvasás)   Nyomtatható változat


vp_rozika: (11-28-2005 @ 02:45 pm)
Szia Zoli! Érdekes, csodálatos, bravúros! Így, ebben a sorrendben fogalmazódtak bennem a jelzők, ahogy haladtam a versed olvasásával. Naggyon tetszik ahogy a sorokat értelemszerű válogatással összehozva gyakorlatilag 3 vers született egyből. Fogadd őszinte gratulációmat! Rozika

Anna1955: (11-28-2005 @ 05:03 pm)
csak annyit mondok EZ IGEN......." Pókhálóján frissen szusszan a szellő," álomszép....:))))))

Tupir: (11-28-2005 @ 07:40 pm)
Zoli ezt nagyon megérte begépelni!! Eddig ez a legszebb amit olvastam tőled..gratulálok.Jutka

blue: (11-28-2005 @ 08:01 pm)
Szia Zoli! Tudod, hogy nagyon szépnek tartom, jó volt itt is olvasni. Gabi

assty: (11-29-2005 @ 04:41 pm)
Szia! Kíáncsivá tettél, ezért olvastam Tőled, nem bántam meg;). Eszter

AngyaliAndi: (11-29-2005 @ 05:10 pm)
Kedves Zoli! Azt hiszem nem mondok újat, mikor áradozom egy kicsit. Nagyon tetszett, többször is elolvastam. mindig találtam benne valami új szépséget. :)))))))))))))))))

  

[ Vissza: prayer - Bartalovics Zoltán | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.22 Seconds