Eroica: (12-05-2008 @ 01:02 pm)
Minden helyén van a versedben Zolikám. Remélem, hogy a szívedben is...
piroman: (12-05-2008 @ 01:04 pm)
Én is ebben az utcában élek, szívemben is őrzöm csak mostanában úgy érzem, hogy én nem vagyok az ő szívében. Grat.: piro
Julianna: (12-05-2008 @ 01:51 pm)
Igen, az utca, hol élünk, sokat jelent számunkra. Ha elköltözünk, sok minden a szívünkben marad. Gondolatébresztő, érdekes a versed.
mango: (12-05-2008 @ 02:41 pm)
Nagyon kedvemre való sorok, Zoli, - azon túl, hogy csodaszép: az én utcámról is szóltál, írtál. Mindenkiéről, aki szereti a sajátját...Ez külön erénye ennek a gyönyörű, kedves versnek :)) Szép vers!
a_leb: (12-05-2008 @ 03:20 pm)
Zoli, nagyon szépen épített, remek versbe foglalt gondolatok. Nagy örömmel olvastalak!
aLéb
tavinarcisz: (12-05-2008 @ 04:56 pm)
Remek versed olvasva, most már én is részese lettem az utcának, ahol jársz. Köszönöm az élményt!
prayer: (12-05-2008 @ 08:22 pm)
Mindnyájatoknak nagyon köszönöm, hogy sérült köveim közül kiemeltetek a valóságba úgy is, hogy nagyon keveset törődöm veletek!
naiva: (12-05-2008 @ 08:51 pm)
Az utcánk, a városunk... ismerjük, s ő ismer bennünket... bennünk él, és mi benne... Gyönyörűek a képeid Zoli!
Lyza1: (12-05-2008 @ 12:15 pm)
Akármilyen is ez az utca, azért mégis a szívedbe őrzöd, bizonyítják ezt az utolsó versszak gondolatai:
"Ravatalom: tetszhalott
angyal-koporsóm szobra,
de szívemben hordozom,
ahogy engem az utca."...Gratulálok!
Anna1955: (12-06-2008 @ 03:38 pm)
Szép ez a vers. merengőn őszinte... Az pedig, hogy nem törődsz velünk?...Hm...Nem egyedüli vagy ki, így tesz... Igen, egyet értek, talán változtatnod kellene ezen...Szeretettel Anna:-)
lena1: (12-06-2008 @ 09:56 pm)
Miénk maradnak az utcák ezerpillanatú képei. Szomorúnak érezlek. Szeretettel.Lena
prayer: (12-06-2008 @ 10:07 pm)
Kezet csókolni ugrottam be a lányoknak! :))) Köszönöm!
LEKA: (12-07-2008 @ 02:33 pm)
hm...hm...lehet belegondolni sok mindent...Kemény.
siklosi: (12-07-2008 @ 09:46 pm)
Fájdalmas szépen koppanak lépteid !
parakalo: (12-08-2008 @ 01:13 pm)
Szeretem olvasni az írásaid! Ezt a versed is szeretem.
tokio170: (12-08-2008 @ 01:49 am)
Zoli jó dolgokat írsz, de néhol úgy megbonyolítod ezt az egyszerű vallomást, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik érzéseid valódi indíttatásán, az észlelések, a történések és a gondolalatok egymáshoz illesztő viszonyán. Vannak kettőspontok, és egy oktalan pontosvessző, ami nehezíti az értelmezést. Sok a kötőjel is indokolatlanul. Ráadásul, itt egy "málha-lomha" kifejezés; ez mit akar éreztetni? Vámos Miklós írta :
"Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól." Ezzel a műveddel a a harmadik meghatározást vered keményen. :))
zsuka49: (12-08-2008 @ 04:27 am)
Fájdalmas, őszinte, szép sorok...
Ritkán olvashatunk tőled mostanában Zolikám, - ne fossz meg minket ettől a kis örömtől!!!:)
Puszizsuzsi
szavathna: (12-08-2008 @ 06:41 pm)
Én inkább fájdalmas szánalmat érzek versedben, mint szép képeket. Ettől a vers nagyon jól érezteti a kibontakozó érzéseidet, melyek /nálam/ kényszerrel szeretnek... Gratulálok hozzá!
prayer: (12-08-2008 @ 08:15 am)
Újfent köszönöm az olvasást mindenkinek! (Lacikám! Próbáld elszavalni, meglátod, stimmel az.) :)))
prayer: (12-08-2008 @ 09:54 pm)
Köszönöm, kedves Eleonóra! :))) / Igen, jól látod, kedves szavathna! Köszönöm a figyelmet!
