Hideg van. Az éj nem melegít.
Fagyott becézések halnak el.
Langyos kezecskéd most nem segít.
Szelíd szeretetünk adta fel
az életért folytatott harcot...
Szomorúság szedi a sarcot.
...Olyan semmitmondó tévedés
ütötte fel a fejét nálunk.
Pedig Te nevetve kérted, és
én szavamat adtam; - A házunk
sosem lesz intrikától hangos!
Szerelmünkön a pecsét rangos.
...Már hasábbal tömött a kályha.
Melegséggel üdít a szoba.
Csak némaságunk fénylő fáklya.
Törött lelkünk, polcaink szobra...
...Mellettem ülsz, egy kicsit hátrébb.
A falon táncot lejt két árnyék.
LEKA: (06-30-2006 @ 03:10 pm)
Szia Zoli! Bizony, ha kihűl az érzés, hiába minden igéret, már nem olyan, mint ahogyan szeretnén. Az árnyak sötétja leng mellettünk.
Remek a versed! Kifejező. Gratulálok! Éva
Audrey: (06-30-2006 @ 03:12 pm)
Miért is kell így lennie... Mindenesetre nagyon szép vers...
blue: (06-30-2006 @ 03:16 pm)
Kifejező a versed. Talán ilyen amikor nincs már szerelem, vagy ott rejlik még valahol egy apró dobozban?
AngyaliAndi: (06-30-2006 @ 03:27 pm)
Azt hiszem ez nagyon szomorú hangulatodban született. Kívánom, hogy a megoldás közel legyen.
Puszi: Andi
Zsuka49: (06-30-2006 @ 03:31 pm)
Itt is tetszik Zolikám! Látod, az egyik szavazatom a versenyben is a tiéd volt!:)))
Zsuzsi
gabiga: (06-30-2006 @ 03:36 pm)
Hmmm...ismerős érzések... sajnos. Semmitmondó tévedések, törött lelkek, némaság...de mindig van remény, a harcot sosem lehet feladni! Elő kell venni azt a rangos pecsétes "régiséget", leporolni és újraolvasni... talán, talán...
Tetszik a versed! Elgondolkodtató.
Teru: (06-30-2006 @ 04:15 pm)
Szépen levezetett gondolatok, bár szomorú az ilyen állapot...
Szeretettel Teru
Netelka: (06-30-2006 @ 04:19 pm)
Megszorította a torkom a versed. Fájón szép, Zoli.
Angeli: (06-30-2006 @ 04:21 pm)
Gyönyörű, sallang-, és manírmentes vers, olyan, amilyeneket szeretek. Te olyanokat írsz!
vp_rozika: (07-01-2006 @ 02:42 am)
Szia Zoli! Az utolsó két reményteli sorba kapaszkodva hiszem, hogy az érzések felfűthetők, megőrízhetők! Ha hisztek benne, sikerülni fog, és mindketten nyertek vele egy szebb, gazdagabb jövőt, megőrízve a múltatok, egy egész életet. Versedhez gratulálok! Tőled is búcsúzom a nyárra, de vigyázz, mert jövök, és olvasok!!!:-))) Kellemes nyaralást! Üdvözlettel, Rozika
soman: (07-01-2006 @ 05:31 am)
Nagyon jó a versszerkezet. No és a belső árnyéka a szavaknak is világít: "...Mellettem ülsz, egy kicsit hátrébb."
emericus: (07-01-2006 @ 07:22 am)
Formailag is igényes, szép vers, nagyon tetszett.
Anna1955: (07-01-2006 @ 08:22 pm)
"Csak némaságunk fénylő fáklya. /
Törött lelkünk, polcaink szobra... "...nagyon átérezni versed mondandóját, hangulatát...Fantasztikusan írsz...:)))))
prayer: (07-01-2006 @ 09:01 am)
Bocsássatok meg, amiért külön nem köszönöm meg mindnyájatoknak, de idő szűkében vagyok! Nagyon kedvesek vagytok, hogy bíbelődtök reszkető kezem szanaszét hagyott betűivel! Köszönöm nektek a látogatást!
andika: (07-01-2006 @ 12:12 pm)
szép levezetés szomorú hangulat... az íráshoz grat
persecuted: (07-01-2006 @ 12:23 am)
Szép vers ez, Zoli, fel a fejjel...minden rossz a jó
alapja, majd előrébb ül, meglásd:)))
paletta: (07-01-2006 @ 12:42 pm)
....nagyom kifejező!!!:)...és egyútal lírai is:):)...nagyon szép lett!!!:):)...szeretettel..paletta
Joys: (07-02-2006 @ 02:31 am)
Elgondolkodtat, egy kicsit ijesztö is a gondolat, hogy megszokássá váljon a szerelem. Nagyon jó verset farahtál.
prayer: (07-02-2006 @ 07:54 am)
Kedvességetek határtalan! Köszönöm a hozzám fűzött gondolataitokat!
mucika: (08-20-2006 @ 12:07 am)
Kedves Prayer! Sajnos csak most találtam rá erre a "társas magányt " igen kifejező versedre. Talán már nem is fogod olvasni ezt a hozzászólást de ez talán nem is olyan nagy baj!
/Elkopott, megfakult, eltünt a ködben./
a szeretet hervadó virágszárba szökken./
Szivem s az eszem is lassan rá döbben:/
Éltem ezután magányom a csöndben./
Fel a fejjel ezt is meg kehet szokni ! Tudom mennyire fáj ha a szó az igéret elszáll és az igaz szerelem elmúlik. De Te legalább elmondhatod ,hogy valamikor a tiéd volt ez a csodálatos érzés!
prayer: (08-22-2006 @ 07:02 am)
Kedves mucika! Törődésed lenyűgöz! Általában, ha lefut egy vers, eltűnik. Talán az alkotó sem emlékszik vissza rá. Erre visszatérsz hozzám, s leckét adsz belőle. "Amikor" című versed nekem igen boldogra sikeredett. Én is szoktam a végletekben járni, de valamiért úgy éreztem, Ebben a versedben a valóságot tükrözted. Bárhogy is legyen, ha már a szerelemvágy is elmúlik, talán alkotni sem tudnánk. Köszönöm figyelmed! Szellemiséged nagy hatással van rám. Remélem, egyszer találkozunk az életben!
