Nézd, kedvesem,

hogy ölel át lassan bennünket  az éj…

Ránk borul fekete bűvész-palástja az Estnek.

Óriás varázspálcája, mint fürge ecset,

az égre csillagszóró-szikrákat festeget.

Aludj hát…

Száz angyal szemeként tekint le Rád ma,

Téged őrző csillagok illanó lángja.

Gyémántfény-Hold hullajt ma este

ezüstköpenyéből meleg takarót testedre.

Ne félj….

Vigyáznak rád csillagfény-angyalok

Hárfazenéjük elmosódva füledben zsong,

Szívedben pendülnek a lágy dallamok,

míg szelíden álomországba utazol…

Álmodban

bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed!

Ott repülhetsz most, hol mindent lehet.

Ne álmodj jövőt… csak szárnyaló jelent.

Tiéd, s enyém, most ez a kis álomsziget.

Vigyázok Rád,

míg tested és lelked puhán pihenni indul.

Árnyként ülök melletted némán, és tudom:

ez a csoda kezdete…Álomországban bolyongsz.

Visszatérsz hozzám…s testem sóhajként testedre hull.