Már álmom sincs Nélküled.
Vágyaim sivár pusztaságra néznek,
bántalak durván, igaztalan igével,
hiányod kiirtja lelkembõl a szépet.

Magamra hagytál, bár sosem ígérted,
hogy megvédsz ha támadnak rám
a gyilkos “ Nélküled “ képek,
hagytad, higgyem hiába szeretlek
nincs fény ami megmutat Téged.

Most látván bánatod igaz fényét
viharvert lelkem szégyenét érzem
a neked okozott fájdalom tüze,
lásd most már engem éget,
ha kell pokolra szállok,
csak elfeledd,' bántottalak TÉGED,
bûnömet, bocsásd meg kérlek.