lenvirágként könnyű szélben           
lengedeztem kint a réten             
erős markok megragadtak             
gyökeremen ne maradjak 

kévéztek és megkötöztek 
patakvize fürösztött meg 
megszárított langy szél csókja 
asszony kéz vert darabokra 

tilóban még meggyötörtek 
kallóban is átdörzsöltek 
rostfésűvel szétcibáltak 
orsó tánca font be szálnak 

megszőttek és megfestettek 
fürge ujjak adtak lelket 
így kelhettem új életre 
férfi testét melengetve 

társa voltam ifjúságban 
aratáskor vad románcban 
hol derékalj hol meg párna 
szeretőkre néha álca 

eluntuk mind útra vágyva 
mindegy merre hóba sárba 
hegyet hágtunk sok vad járt ott 
láttuk együtt a világot 

nap hevétől már kopottan 
megtépázva záporokban 
mára csupán szegre vágyom 
újra élni minden álmom