Mi végre vagy?
Hogy lázas esti füstök
tépjék tüdõd, és felmarják szemed,
vagy öledben nyugvó,
kedves-borzas üstök
tanítsa szíved, hogy mi a szeretet?
Mi végre vagy?
Hogy fáradt izmaidban
új feszültség húzza éji görcseit,
vagy otthon ahol
végre nyugalom van
idézd fel hazád régi bölcseit?
Mi végre vagy?
Hogy tûzben, izzón égve
vívj, vívódj, és hamu alá temess,
vagy lelkedben, ha
eláraszt a béke
pár percre is, de boldogabb lehess?
Mi végre vagy?
Hogy azt is megtanítsad,
aki nem kér, hogy oktatója légy,
vagy súlyát növeld csak
bátor szavaidnak,
biztos páncél kell.. holnap újra mégy?
Mi végre vagy?
Hogy folyton fényre lépve
játssz nap mint nap újabb szerepet,
vagy tükör mögül
ha hív a lelked mélye
szemedbe mondhasd büszkén a neved?
Mi végre vagy?
Hogy egy fehér papíron
ceruzád hegyét csikorgasd naphosszat,
vagy kihúzd magad,
hogy megteszem, megírom,
nem félek, jöjjön a legrosszabb,
ember vagyok,
birkák, farkasok közt
is két lábon járok; én minden fegyverem
magamban hordom,
és mit a sors rám oszt,
élem és kiáltom, mert ez kell nekem! |
|
