| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Török átok Ideje:: 07-05-2015 @ 09:49 pm |
|
|
|
|
Sztolár Miklós
TÖRÖK ÁTOK
A lakógyűlések gyönyöreit gondolom már mindenki átélte, így történt ez velem is a napokban.
A lakók csendesen gyülekeznek, kvaterkáznak a társasház egyik lakásában, de a főszereplő még nem érkezett meg. Adomázás folyik, történetek hangzanak el mindennapjainkról, Akkurató úr is szokása szerint elengedi magát, jókedve van, hiszen hamarosan eljön az ő ideje. Szerencséjére az ágy, amin ül elég széles, így háromajtónyi vállai sem okoznak túl nagy problémát.
Aztán, egyik pillanatról a másikra „szó bennszakad, hang fennakad”, Döbrögi úr megérkezik szokásos tornanadrágjában. Kérdezés, köszönés nélkül bevágja magát a hozzá legközelebb eső fotelbe, és elégedetten körülnéz.
- Úgy látom, a nagy lakások már itt vannak – állapítja meg.
Furcsa ugyan a látásmódja, de végül is, bizonyos szempontból igaza van, itt csak a szavazatok aránya számít, és a papírforma.
Hát, igen, a papírforma. Pont ez az, amivel barátunk nem számol, úgy látszik, az előző lakógyűléseken nem ismerte ki eléggé Akkurátó urat, aki széles mosollyal figyeli vetélytársát.
A ház ügyvitelével megbízott cég képviselője aggódva méregeti mindkét felet. Némi tapasztalatot már szerzett hasonló szeánszokon.
A helyszínül szolgáló lakás háziasszonya félénken megszólal.
- Úgy látom, még kevesen vagyunk.
Döbrögi úr azonnal kiigazítja.
- Elegen vagyunk, vannak meghatalmazásaim – mondja, és a közös képviselő felé nyújtja a dokumentumokat.
Na, így már érthető a magabiztossága. Tanulva az előző közgyűlésekből, előrelátó volt. Megszerezte néhány szkeptikus vagy fellegekben járó lakótárs meghatalmazását, szükség esetén meggyőzve őket arról, hogy Akkurátó úr maga a sátán, és a többi lakó is csak bajnak van a határozathozataloknál. Néhány éve költözött a házba, de azóta még nem múlt el nap, hogy ordításától ne visszhangzott volna a lépcsőház. Egyszóval, ideális lakótársra leltünk benne. Álláspontja szerint én is, Akkurátó úr is, és még néhányan úgy képzeljük, hogy a miénk a ház, holott tudhatnánk, hogy az övé. Ezt már többször kifejtette, de csak nem akarta senki sem megérteni a házból.
Ezek a lakók már csak ilyenek. Ráadásul, van képük a megkérdezése nélkül dudorászni az utcán, méghozzá a ház előtt, ráadásul, amikor ő is jelen van. Konkrétan rólam van szó. Ki tudja már, mit dúdoltam vagy fütyültem magamban, amikor megkérdezte, hogy miért éneklek én operaáriákat. Műfaji tévedésén túl, enyhén szólva túlbecsülte képességeimet. Ugyanakkor igazán nézhette volna a dolog jó oldalát, legalább ilyet is hall, ha már máskor nem szakít rá időt.
Döbrögi úr, miután mindannyiunk szívébe belopta magát, elégedetten üldögélt, és győzelme biztos tudatában várta a folytatást.
A közös képviselő megnyitotta a lakógyűlést, azaz megnyitotta volna, ha Akkurátó úr nem állítja meg mindjárt az elején.
- Egy pillanat. Itt van önnél a meghatalmazása ?
A lakók már meg sem lepődtek ezen a kérdésen, a közös képviselő megdöbbenve ránézett Akkurátóra, és azonnal válaszolt.
- Természetesen. Megmutassam ?
Mindenki azt gondolta, hogy Akkurátó eltekint ettől a formaságtól, de tévedtünk.
- Láthatnám ?
A közös képviselő átadta a megbízólevelet Akkurátónak, aki rövid tanulmányozás után visszaadta.
- Köszönöm – mondta, majd a lakókhoz fordult – Bocsássanak meg, de szeretem, ha rendben mennek a dolgok.
A központi kérdés ezúttal a kapu. Nem nagyon értem, Döbrögi úrnak miért volt fontos ez, hiszen, ha nyitva van, akkor azért ordít, ha meg csukva, akkor azért. Persze, kizárólag képletesen. A hangját gondosan őrzi a kora reggeli órákra. A kaputelefon ügyét már egy éve felvetette, de javaslatát a lakógyűlés akkor elvetette. Mára azonban készült.
Akkurátó úr szemlátomást egyfolytában töprengett, mióta felmérte, hogy kicsúszhat a kezéből az irányítás, Döbrögi úr viszont maga volt a jeges nyugalom.
A sarokban idősebb férfi feszengett már egy jó ideje. Előre közölte, hogy majd napirenden kívül mondani akar valamit, de senki nem tudott rájönni, vajon miről akar beszélni. A ház egyik garázsának tulajdonosa volt, így szavazati joggal rendelkezett a lakógyűlésen. Szinte mindenkivel megtalálta a hangot, és a ház viszonylag régóta létező közösségéhez tartozónak érezte magát. Régebben inkább beszélgetni járt a lakógyűlésekre, most azonban szinte az arcára volt, írva, hogy mondandója Döbrögi úrral kapcsolatos. Nem bírta tovább, körülnézett, majd egyszer csak magához vette a szót.
- Van maguknak egy új lakótársuk, szeretnék egy fámát elmesélni róla – kezdte, majd körülnézett – Önök közül mindannyian ismerik Döbrögi urat, de talán nem eléggé, ezért mondom el ezt a történetet. Régóta élünk ebben a házban, békében éltünk, egészen addig, amíg kedves barátunk be nem tolta ide a képét.
Megállt egy pillanatra, végignézett a csendesen figyelő társaságon. Döbrögi úr megtörte a csendet.
- Nem vagyok a barátja.
Az idős férfi elmosolyodott.
- Ne okozzon csalódást, azt hittem, hogy az. Egyébként meg, ki szólt magához ? – kérdezte rendreutasító hangon.
Döbrögi visszafogottan figyelte a felindult idős férfit, aki folytatta beszámolóját.
- Minap csöveket rakott a garázsom elé, aztán mikor rákérdeztem, mikor viszi el onnan. Olyan trágár stílusban kezdett ordítani velem, hogy azt még illusztrálni sem vagyok hajlandó. Ezzel az emberszabásúval élnek tehát Önök együtt. Jó, ha tudják.
Az idős ember elhallgatott, és újra magába zárkózott. A lakóközösségnek hasonló tapasztalatai voltak, de még így is mindenki döbbenten hallgatott.
Döbrögi vette magához a szót.
- Miután végighallgattuk az egyéni sirámokat, mi lenne, ha a lényegről is beszélnénk.
Na, erre mondják, hogy a stílus maga az ember. Végül, a közös képviselő törte meg a csöndet.
- Vehetjük a napirendi pontokat ?
A lakók hallgatását beleegyezésnek véve folytatta.
- Tulajdonképpen egyetlen napirendi pontunk van, a kapu zárhatóságának megoldása. Van valakinek hozzászólása ?
Döbrögi úr körülnézett.
- Már egy éve mondogatom, hogy szükség van a kapu zárására és a kaputelefonra. – kezdte stílusához képest visszafogottan - Egy normális házban ez régen nem lenne kérdés. Úgy gondoltam, lakásonként ugyanakkora összeggel kellene beszállnunk.
Szinte érezni lehetett a lakók felhördülését, aminek Akkurátó úr adott hangot.
- Most már az alapító okiratot is át akarja írni ? Még mielőtt illúziói támadnak ehhez 100% szükséges. Vagy, úgy gondolja, hogy már az én szavazatom is az ön birtokában van ?
Döbrögi érezte, hogy elvetette a sulykot.
- Jó, jó, de azért gondolkodni lehet rajta.
Akkurátó elmosolyodott.
- Hát, csak gondolkodjon, rá fog férni magára.
Döbrögi kénytelen-kelletlen tudomásul vette a számára egyetlen nyomós érvet, miszerint Akkurátó adott esetben azonnal a falhoz kenhetné, így uralkodott magán.
Ekkor én is közbeszóltam.
- Meg kéne csináltatni a kaput, de úgy látom, nincs rá a háznak pénze. Most például kifejezetten jól jönne egy tartalék, amihez hozzányúlhatnánk.
- Magának kis lakása van, könnyen beszél. A pénzt a nagy lakások adják össze.
- "Hát, így is beszélhetünk." – futott át rajtam, aztán hangosan folytattam – Akkor, legyen szíves beszéljen a lakásával, hogy szedje rá össze a pénzt. Azt mindenesetre át kéne gondolni, nem fontosabb-e a tartalékképzés.
A vita még hosszan elhúzódott. A jelenlevők Döbrögi úr kivételével egyetértettek abban, hogy emeljük a közös költséget a tartalékalap képzése érdekében. Döbrögi úr hátradőlve, közönyösen szemlélte a vitatkozó feleket. Egy idő után megszólalt.
- Akarnak még fecserészni, vagy szavazhatunk ?
Mindenki elcsendesedett. A közös képviselő szavazásra bocsátotta a kérdést, amit a lakógyűlés elfogadott. A lakógyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésével végetért, Döbrögi úr elégedetten távozott.
És, mit ad Isten, néhány napra a történtek után csőtörés történt a házban. Nem tudni, hogyan végződik a következő lakógyűlés, az viszont biztos, hogy most előrelátóbb leszek.
- & -
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-06-2015 @ 05:32 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-09-2015 @ 11:04 pm)
Comment: Az élet írja ezeket a történeteket. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: MZ_per_X (Ideje: 07-10-2015 @ 10:17 am)
Comment: Pontosan erről van szó.:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zseka (Ideje: 01-14-2016 @ 09:03 pm)
Comment: Hm... úgy látszik, minden közösségnek meg van a maga Döbrögi ura:) |
|
|
|
|
|
