Esti csend
Meghalltak már a szép hangok, üvöltő baljós szél mi felváltotta őket. Ordibálják a rossz híreket, én mégsem menekülök el. Én nem félek tőlük, sőt imádom őket, csak a sok gyáva ember az ki menekül előle. Barátságot kötöttem már a sötéttel. Menedéket ad ő nekem. A szeles, sötét éjben nem bánt többé senki, itt vannak velem a múlt árnyai, és szelleme. Csöndben járom a kietlen utakat, csak egy kóbor kutya az ki velem tart. Mint két hontalan bolyongunk az éjben, sötét van. s én mégsem félek. Nincs is mitől itt, hisz óv a természet, elriasztja tőlem az ártó embereket, s szellmeket. Csendes a táj, még csendes lessz sokáig, nyugtom! Nyugtom lessz még egy darabig. Ez az ösz, ezt jelenti nekem, csend nyugalom, és az áhított béke.
2005.10.19
|