linda ült a falhoz tolt kanapé támláján maga alá húzott lábakkal - épp kényelmesen elfért így - és kis háromszög alakú pofiját az épp elcseppenőre nyalogatott kézfejébe törölgette. amíg a cicáját figyelte elég egyszerűnek tűnt ez a művelet, viszont, hogy neki magának kellett csinálnia, bonyolultnak bizonyult. addig törölgette magát, amíg teljesen száraz nem lett mind a két bőrfelülete. hosszú percek alatt sikerült csak elérnie ezt az állapotot. tisztálkodásnak nevezik ezt a folyamatot, legalábbis elméletileg. mire végzett az első menettel, nem érezte magát tisztábbnak. egyáltalán nem. sőt, piszkosabbnak. talán, ha az egész testét összenyálazza ily módon, akkor nem lesz ilyen kényelmetlen érzése azzal a nyállal kapcsolatban, ami a testére került. elkezdte megin nyalogatni a kézfejét. kulcs csörrent a zárban. linda lélegzetvisszafolytva figyelt, mintha még a füleit is billegtette volna előre-hátra. irma lépett be, a nővére. tovább nyalogatta a kézfejét. nincs semmi baj. ismerős. irma megállt linda előtt, ledobta a táskáját az egyik székre, a kanapéra a kabátot. linda odapillantott, de nem mozdult meg. nem esett ahhoz elég közel. irma csípőre tette a kezeit. -mondd, meddig akarod még ezt csinálni? linda beletörölte a nyakát a mancsába. halk nyávogó hangokat hallatott irmára nézve nagy szemeivel. -hát, kicsim, te tudod, ha ettől jobban érzed magad... csak az ablakon ne ugorj ki. irma a konyhába ment, feltett főni egy adag kávét, megmosott néhány gyümölcsöt, elkezdte feldarabolni. időközben linda nekilátott a hajának, bár nem hitt a tisztulásban. de ne feledjük el, ő egy macska és a macskák így viselkednek. időnként teljesen érthetetlen okoból összenyálazzák magukat az apró kis mancsaik segítségével. cirmi, a testvérek közös keverék cicája besompolygott a szobába, hozzádörgölőzött a szék lábához - vakarta az oldalát és a hátát; linda is kipróbálta már, igen kellemes érzés - majd irma kabátján keresztülmászva felugrott a kanapétámlára linda mellé. bánatos szemekkel rányávogott a lányra, ő meg vissza a cicára. linda odanyújtotta a fejét cirmihez, kölcsönösen megsimogatták egymást, pusziszkodtak. irma bejött, a két cica közé terített egy műanyag abroszt, letett egy tálkát teli darabolt gyümölccsel, mézzel és citromlével leöntve. mind a ketten hozzádörgölőztek a kezéhez, halk mormogó hangot hallatva. cirmi lindára nézett; ha ember lett volna, talán valami büszkeségféle lett volna a szemében, mint amikor egy edző néz az olimpiai aranyat nyert tanítványára. elkezdtek enni. csöngetés hallatszott. irma mondott valamit a kaputelefonba, sajnos nem lehetett hallani, mert túl közel tartotta a kagylót a szájához. feszülten ettek tovább. miki, irma barátja lépett be az ajtón. meghökkenve állt a fucsa látvány előtt. -hát ezzel meg mi történt? -a barátja tegnap szakított vele - legyintett irma. - azt mondta azért, mert olyan, mint egy macska. csak azért, mert az egyik munkatársával elment kávézni. erre hazajött, levetkőzött bugyira, melltartóra, azóta nem hajlandó normálisan viselkedni - linda morgott egyet. - bocs. azóta nem hajlandó emberként viselkedni. miki óvatosan elkezdett a kanapé felé araszolni. linda abbahagyta az evést, kiegyenesedett. a körmeit belemélyesztette a kanapéba. miki felé nyúlt, meg akarta simogatni. linda fújt: felső ajkait felhúzva vicsorgott és levegőt eresztett ki a torkán, a fogai között. miki hátrált, leült az egyik székre az asztalhoz. -azt hittem macskaként barátságosabb lett. -á! ne is törődj vele, majd megkedvel. kérsz kávét? most főztem. -az jó lenne... irma matatott valamit a konyhában, aprót sikkantott. ragyogó arccal jött vissza, egy bögre tejeskávét tartott a kezében, a másikban tejet meg egy lapos tálkát. miki mosolygott, elvette a tálkát, a tejet; a tálkát letette a kanapé elé, tejet töltött bele. linda ezzel mit sem törődve falatozott tovább. cirmi abbahagyta az evést, dorombolva hozzádörgölőzött gazdija arcához, leugrott a tálka mellé, ivott belőle. miután ivott, odasétált mikihez azzal az aranyos billegő járásával, felkapaszkodott az ölébe, lekuporodott. linda mindezt elkerekedett szemekkel nézte végig. elképesztő! az ő saját cicusa!...
|