Barátok maradunk?

Barátok maradunk, mondta ő.
Barátok maradunk, mondtam én.
És keserű nyál gyűlt a számban,
elcsúsztam a hazugság jegén

Hazudtam neki, és magamnak is,
egyre forrt bennem a fájdalom.
Eddig öleltem, csókoltam őt,
hozzásimultam halk hajnalon.

Míg tekintetemmel őriztem,
bőre itta kezem melegét.
Többé már nem érinthetem,
nem érzem számon csókja hevét.

Pedig büszkeségem sérült csak.
Szerelmesből most legyen barát?
Amit mondott, igaz volt, tudom,
csak én nem értettem igazát.

Szerettem. S szeretem még most is.
Sértett gőgöm a múlt őrzi rég.
Elfogadom minden érvedet:
Légy hát barátom! De most ne még...!

Most még hagyd meg nekem bánatom,
hadd vegyem számba minden napunk!
S ha ezt kibírom könnyek nélkül,
akkor majd barátok maradunk.