Az emlékeddel kergetőzöm, leányom Mint szanaszéjjel szálló lepkevarázsok Melyekre a múlt egy pecsétet rányom Kicsi vagy még, s veled kézen fogva járok
Békésen ringat a városliget öble Édesanya karjain ülsz, fodros a ruhád Nevetéstől csordul még szemednek könnye Ahogy dögönyözve csiklandoz apukád
Fényképezőgépbe mosolyogsz nagy komolyan Hunyorgatsz Nap ellen, hajadban pántlika Tekinteted mélye, mint egy titkos folyam Félrebillent fejed a kisfiút csábítja
Olyan öntudatlan, a tavasz oly csodálatos Arcocskád rózsái a virágokkal nyílnak És látom a szívedet, hogy mire vágyakoz’ Szemed szivárványát, színét a lágy pírnak
A tegnap kereteit hű angyalok tartják S felépítik újra rég elmosott váram Maradnék, időzöm a volt csodás partján De szelíden sodor, visz a folyó, áraml’
Visz a víz, beleér, felébreszt a mába Május langya meghalt rozsdás hinta alatt Csak az a gonosz szó maradt: hiába S délibáb lett folyóm, száradt medrű patak
2007-01-22 |