Találtam egy érdekes cikket, annyira megragadott, hogy részleteket közlök belőle. Érdemes legalább egyszer kipróbálni.

Mivel nem tudtjuk a halálunk idõpontját, úgy kezdünk tekinteni életünkre, mint egy kimeríthetetlen kútra.

Ám minden esemény csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg és nem többszõr. Hányszor emlékezhetsz még vissza gyermekkorod egy bizonyos délutánjára, egy olyan délutánra, amely olyan mélyen része személyiségednek, hogy el sem tudnád képzelni nélküle az életed? Talán még négy vagy öt alkalommal, talán még annyiszor sem. Még hányszor nézheted meg a felkelõ teliholdat? Talán még hússzor. Most még megszámlálhatatlannak tûnik.

Itt egy gyakorlat, amit kipróbálhatsz otthon. Szükséged lesz hozzá egy stopperórára vagy bármilyen idõmérõ eszközre, amely képes mérni a másodperceket. Mielõtt hozzákezdenél, ülj le egy kényelmes székbe és lazítsd meg a ruhádat.

Figyeld a másodpercmutatót, amint körbejár az óra felületén. Képzeld el a halálod pillanatát, talán több évtizeddel a jövõben, talán néhány év vagy hónap múlva (ki tudja?). Várj, amíg a másodpercmutató visszatér a kiindulópontra, és figyeld, amint lemér egy percet az életedbõl. Most képzeld el, hogy ez az óra visszaszámlálja életed perceit egészen a halálod pillanatáig. Elõszõr próbáld meg ezt a pillanatot évtizedekkel a jövõben elképzelni, majd képzeld azt, hogy a jövõ évben következik be. Most képzeld el a halálodat a következõ hónapban. A jövõ héten. Ma este. Végül is nem tudhatod.

Most figyeld meg az óra kis- és nagymutatóját. Mit csináltál tegnap ilyenkor? Két napja? Egy hónapja? Mit fogsz tenni egy hét múlva ilyenkor?

Képzeld el, hogy egy hónap múlva meg fogsz halni. Ha tudnád, hogy ez tényleg igaz, akkor most mivel töltenéd az idõdet? Mit csinálnál holnap ilyenkor? Folytasd így tovább egészen addig, amíg elérsz egy évig. Mennyiben változnának meg az elképzeléseid arról, hogy mit is tennél, ha tudnád a halálod idõpontját?

Hasonlítsd össze az elmúlt 24 óra cselekedeteit azokkal, amiket akkor tettél volna, ha tudod, hogy egy hónapon vagy egy éven belül el kell hagynod ezt a világot. Hasonlítsd össze azt, amit az elmúlt egy hónapban, egy évben, egy évtizedben tettél azzal, amit akkor tettél volna, ha tudod, hogy a mai napon csak 30 nap vagy 12 hónap maradt hátra az életedbõl. Mennyiben alakult volna másképp az életed, ha tudnád a halálod idõpontját? Készen állnál a halálra egy hónapon vagy egy éven belül tudva, hogy megélted az életedet?

Valószínûleg a legtöbben, akik elolvassák ezt az írást és elvégzik ezt a gyakorlatot, még sok évig vagy akár évtizedig is elélnek majd. Mégis, vess egy pillantást a másodpercmutatóra és figyeld, ahogyan méri a múló idõt, ahogyan visszaszámlálja hátralévõ életed perceit.

Olyan életet élsz, amilyet szeretnél? Olyan életet élsz, amire bármelyik pillanatban elégedetten nézhetnél vissza, ha hirtelen bekövetkezne a vég?

Olyan életet élsz, amilyet te is kívánnál egy másik embernek, olyan életet, melynek minden egyes perce teljes és izgalmas? Ha a válasz nem, akkor mit tehetnél a még hátralévõ idõdben – bármilyen rövid vagy hosszú is legyen az – azért hogy az életed jobban hasonlítson ahhoz, amilyet élni szeretnél? Mindannyiunk számára csak egy korlátozott mennyiségû idõ áll rendelkezésre – éppen ezért mindezt észben tartva kéne azt felhasználnunk.

És valóban, ha megállnánk és eltöprengenénk mindezen, talán rájönnénk arra, hogy amennyiben komolyan figyelembe vennénk idõnk végességét ezen a világon, akkor az olyan dolgok, mint egy tv-sorozat figyelemmel kísérése vagy egy jó kritika már kevésbé tûnnének fontosnak. Kulturánk elhallgatja az emberi halandóságot, és ezért megfeledkezünk arról, hogy egy-egy pillanat mennyire fontos is lehet életünk során… Így aztán számolatlanul pazarolhatunk el órákat tévénézéssel vagy számlák egyenlítgetésével – órákat, melyeket késõbb visszatekintve inkább töltöttünk volna szeretteinkkel egy tengerparti sétán, finom ételek fõzésével gyermekeinknek és barátainknak, történetek írásával vagy autóstoppal keresztülutazva egy távoli földrészen. Senkinek sem könnyû elfogadnia a halál realitását, de biztos, hogy jobb ezen most túlesni, mintsem akkor rágódni rajta, amikor már túl késõ.