Csitt! Ne szólj, Kedvesem! ujjam ajkadra teszem, hogy ne mondj semmit sem, mert elég a fény, s a szemünk, mi látni enged Téged, és a mozdulat, mellyel Hozzád lépek, s amikor elérlek, ajkad lezárom.
Csitt, Kedvesem! ajkam ajkadra teszem, hogy a hang ne sodorjon el tőlem - Tőled, hogy a szó ne takarjon el előlem - Előled most a csend beszél Neked s nekem most valami kezdődik: életed - Életem...
Csitt, Kedvesem! csak még egy kicsit, s amikor ajkunk már elmondott mindent, feloldom a zárat, és feloldod Te is, mert eljött az ideje a boldog kacagásnak, a könnyeknek, a nyárnak...
de addig: Csitt, Kedvesem! beszélgessünk, szavak nélkül, szerelmesen.
|