Hozzád szólok, neked mondom imám, hallgass meg, s nézz rám !
Imádkozom hozzád és érted, remélem talán megérted, hogy hegyek omlanak bennem és bércek. Sivataggá lett lelkem szép ligete te aki voltál, és vagy idebe bezártad szíved kapuját, nem engedsz be.
Hozzád szólok, neked mondom imám, hallgass meg, s nézz rám !
Imádkozom hozzád és érted Leforrasztottam a szám, mert ezt kérted Bezárom a szívem, s ezt is csak érted. Vonszolom bilincsbe vert lelkem Cipelem jéghideg kő keresztem Fogom, karolom, nem eresztem
Hozzád szólok, neked mondom imám, hallgass meg, s nézz rám !
Hallgass meg, oldozz fel! Emeld újra magasba a fejem, emeld fel! Mutass valami jelet, nyújtsd a kezed, nyújtsd felém a kezed!
Hozzád szólok! - hallod? neked rebegem imám, hát nem érzed? Hallgass meg, s nézz rám, Büntess, ha kell, csak ne hallgass el!
|