| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Közjáték 4. Ideje:: 05-12-2007 @ 07:58 am |
|
|
|
|
...és mint minden bölcseletek végére elveszik a vezérfonál, békanyálas, terjengős tóba érkezik a sziporkázva csillogó kis patak, röhejes, unalmas közhelyek terebélyes vizipálmái alá kényszerül, elhallgat a virtus. Csak tudnám, miért mindig a vizekhez hasonlítom a hasonlítani valóimat? Gyerekkoromban sokat túráztunk, főleg folyóvizek közelében, magunk küzdöttünk meg a zúgók, zátonyok, sáros-iszapos partra szállások, duzzasztógátakon átemelések okozta nehézségekkel. Ezek egy része csak mára szelidült kellemes emlékké, büszkén emlegetnivaló tetté. Akkor igenis kényelmetlen volt a rajokban lepő szúnyoghad vérvétele közbeni továbbevezés, a sötét éjszakába nyúló kikötő keresés, a derekat törő gumimatrac, a hőség, a leégés, a de legfőképen a táj értékeiről tartott prédikáció. Persze-persze a kaland, az izgalom megragadott, egyedülállóan gyönyörűséges szubkultúrába törtünk be robajos evzőlapátjainkkal, motorral is felszerelt csónakkal. Hosszú órákig hagytuk, hogy csak csöndesen sodorjon, vigyen a zavaros, üledéket szállító folyó. Hátradőlve, szunyókálva, megszűnt a sietség, az ártalmas város-hatásokat, ingereket elmosta ez a feltartóztathatlan, tömeg, magával eggyé lényegített ez a mérhetetlenül nyugodt, öntörvényű világ. A szanatóriumok ablakát merőlegesen a folyóra nyitnám, hogy terápiás céllal a teraszra, vagy a ház előtti dús füvű térségbe camping-székre kiülve reggel 8 és 11 között a betegek nézzék – semmi más egyebet ne tegyenek – csak nézzék a folyás örökké tartó mivoltát (talán az urológiai problámás betegek kivételével) A folyó feltartóztathatlan sodrású erejével találkozni olyan élmény, amely egészséges alázatra nevel. Megmagyarázni nem tudod, csak megtörténik veled, ott ülsz, és tisztára mossa fejed zűrzavarát, átöblíti szennyességedet (ne vedd magadra, ha tiszta vagy enélkül is!), belélegzed, és meggyógyulsz. Több és erősebb leszel, amikor visszatérsz a haldoklók közé, kalciumként épül csontjaidba, megtanít látni.
Büszke vagyok édesapámra, aki nem hagyta, hogy kimaradjanak ezek a dolgok és anyukámra is, aki ott állt mellette, hol megfékezve, csitítva is lelkes nekibuzdulását, de kiszolgálva szervezésben és ellátásban segítő társaként.
Mondanom sem kell, végül legyűrt, a városlakóság egy hasznot alig hajtó girgbe-gurba csavarrá asszimilált, nagyon is valós kötelességekkel és felelősséggel és távoli kékben lebegő lehetőségekkel. Találtam egy helyet, ahol 70x40cm méretű asztalomnál (csak úgy hivatkoznak szeretteim rá, hogy megyek a ’70x40’-hez) leülök, és kerékpárokra, lim-lom dobozokra támaszkodva időutazásokat teszek. Olyankor elfelejtem, hogy kopaszodó fejemhez simul a szárítóról lógó ruhák hűs lehellete, hogy a folyton sugárzó TV-ből milyen reklám kiabál felém. Az utólag odaépített teraszablakokon át rendszerint a csillagok dugják be kíváncsi fejüket...
Mielőtt a ’vissza’ gombot megnyomnád, szólok, nem az önéletrajzomat kívánom a te kontódra tökéletesíteni, az, hogy itt vagy, beültél a kocsmába velem, mint két, már nem pályakezdő részeg, s közülük az egyik már jócskán elázva csak nyomja a sódert, míg a másik álmosan bólint, megtisztelő. Ne haragudj meg, hogy kiosztottam a szerepeket, bár a nagymonológok leadásához gyakran szükségtelen a közönség, hidd el jólesik, ha végighallgatsz. Más mással kábít, szuperjó verseket komponál, sőt költői idézetekkel is megtámogatja, más a képlinkjére alapozva hódít, rám meg rámjött a szó-menés. De ez online-mozi: akkor sétálsz ki, amikor elég, én nem akarlak erőszakkal olvasásra bírni!
Legközelebb, ki tudja, lehet, hogy a csuklyás szárnyú majmok, vagy drámapedagógia lesz soron, szabadságod van, hogy magad is tereld az irányt, kedves olvasó.
A közjáték lényege az időmúlatás nem túl alacsony szinten, de elérkezik az idő, amikor esszenciává sűrűsödnek a vékaszám morzsolt szócsuták, ismeretlen eredetű puskaportól belobbannak és művészi magasságba emelkednek. Furcsamód a művészi eszközökkel terelgetett szófolyamat értéke, árfolyama magasabb, mint az efféle szócséplésé, talán, mert kényelmesen kevés szóval mondja el ugyanazt, illetve elhallgat egysmást, a képzeletre bízva a kitöltést. Unalmasak a kész-versek, ellenben azokkal, melyek továbbgondolkodtatnak. Hiányt komponálni pár felsejlő irányfény közé mesteri feladat, még két szakma űzi sikerrel, az egyik a divattervezőké, a másik a politikusoké.
Hát látom, a rizsát szépen elfogyasztottad, úgyhogy behajtom a nagy élet-mesekönyvem, köszönöm a figyelmed.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-12-2010 @ 10:13 pm
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 05-12-2007 @ 12:41 pm)
Comment: Kedves Zsoloo! Írásod nem csupán szépen megfogalmazott történet, de elgondolkodtató is számomra. Én is víz-párti vagyok, órákon át tudok a Balcsi partján a köveken ülni, és bámulni a lábam csapkodó hullámokat. Sajnos ma ehelyett a kiépített élmény fürdők a zsúfoltak, a Wellness szállodák drága szobáit jó előre le kell foglalni, annyira telt házzal működnek. És a természet szépségeit, szeszélyeit, a kalandot mintha elfelejtenénk szép lassan a masszőr kedvéért...Én drukkolok, hogy győzzön a 40x70-es. Írásod igazán figyelemre méltó.
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-12-2007 @ 08:05 pm)
Comment: Hát igen.... Sok mindenről szóltál...kicsit csapongva, de jól megfogalmazva...:))))) |
|
|
|
|
|
