Fáj, és fájni Fáj, és fájni
fog minden csalódás fog minden csalódás
mit átéltem eddigi életemben, még bele is haltam
némelyikbe. Oszló, csonka tetememre légvárat építve
kezdtem újra az életem, hogy beletaposva azt újra
lerombolják. S mint perpetuum mobile, a porból felkelve
építeni, rakni kezdtem a téglákat, hitből, szeretetből, vágyból
barátságból, bizalomból, kíváncsiságból, szorgalomból
szépséghez való ragaszkodásból, ábrándokból, illúziókból,
szűnni nem akaró tettvágyból, köznapi megszokásból.
Most áll a vár, magasak a falak, vastag a mész.
Béke még sincs szívemben. Hiányzik a
feltételnélküli bizalom, a hit,
túl sok a csalódás,
túl sok a baj.
Nyugtom
nincs
! |