| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Barátság... Ideje:: 07-29-2005 @ 12:08 pm |
|
|
|
|
Ma korán hajnalban ébredtem. Kimentem a Balaton partra, leültem és hagytam a gondolataimat csapongani. Nagy volt a csend, csak néha egy - egy kis hal csobbanása hallatszott. Néztem a hatalmasnak tűnő vizet és a felkelő nap, alig előbujt aranyló fényét. A barátságról gondolkodtam. Az elmúlt napok történései jutottak az eszembe. Mitől érzünk valaki iránt barátságot és mitől ellenszenvet, vagy éppen semmit sem. Talán a barátság a legnehezebben megfogható érzés számomra. Hiszen az igazi barátság, talán több még a szerelemnél is. Az igazi barátság nem múlékony, nem egy felfokozott lelkiállapot. Éppen egy révbe érés érzése, a biztonság, hogy nem vagyok egyedül. Feltétel nélküli bizalom a másik iránt. Nincs féltékenység, kicsinyesség. A barát boldogsága boldoggá tesz. Talán ezért rettenetes érzés egy barátban csalódni. Viszont a barátság érzése a legtörékenyebb ez által. Életem során sok mindenen kellet keresztül mennem. Harminchárom év házasság sem volt könnyű menet. De egyben nagy szerencsém volt. Akit igaz barátnak fogadtam el, abban nem csalódtam eddig. Nem sok ilyen van nekem. Viszont mindig kerestem az új barátokat. Nem csak magam miatt, hanem mert tudom, én is sokat tudok egy barátnak nyújtani, segíteni. Egész életemben nyitott voltam, mert szeretem az embereket. Ezt a férjem soha nem értette. Az is eszembe jutott, mit lehet egy barátnak megbocsátani, és mi az, amire azt mondom, már nem barátom többet. Rájöttem, a baráttal szemben nagyobbak az elvárásaim, mint a férjemmel tehát a szerelmemmel szemben. A férjemnek megbocsátottam, hogy mikor tizenhét évesen megszültem első kislányom, és bejött a korházba, megsértődött. Állítása szerint nem vettem észre és nem méltattam eléggé a rózsákat. Nem jött be többet. Én sírtam, és sírtam, de végül megbocsátottam. A csalást is meg lehet bocsátani, nehéz de meg lehet. Viszont ha egy barát csap be, vagy csal meg, azt nem heverem ki, azt nem lehet visszaállítani. Mikor idáig jutottam, felmerült bennem egy kezdődő barátság sorsa. Amiről azt hittem, az lehet. Talán, mert úgy éreztem, sok mindenben gondolkodtunk hasonlóan. Bizalmat kért és kapott tőlem. Egy kezdődő barátság! Nem az volt! De már ez is fájt. Csalódásom mérgét félreértette. Sértett női hiúságról beszélt, mikor nem az számít ki nő vagy férfi. Csak az számít, hogy nem él vissza a bizalommal. Nem arra használ, hogy féltékennyé tegyen valakit, aki tudja, hogy szereti Őt és szenved ettől. Azt is tudnia kellett, hogy ettől én is szenvedni fogok. Nem miatta, hanem a harmadik miatt, akivel ugyancsak éppen, hogy törékeny a kapcsolat. Nem vet oda három sort, csak úgy minden meggondolás nélkül, hogy ez van…. Tanulság? Igen az van.
Gyerekek szaladtak, és riasztottak fel gondolataimból. Anna néni de finom a süti. Köszike-köszike, és rohantak a vízbe. Körbenézek, és a nap már teljes hévvel ragyog, és egy új nap kezdődik. Most még nem tudok örülni neki……
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-30-2005 @ 10:29 am
| Hozzászóló: Móka (Ideje: 07-29-2005 @ 12:24 pm)
Comment: Angyali kedves, Janótól tanultam, hogy a csalódást ( bárkiben) csak úgy lehet elkerülni, ha nincseek elvárásaink.Azóta én igyekszem ezt betartani.Nem mintha Neked bármiféle elvárásod lett volna, de valahogy mégis....Tudod, nagyon nehéz ma igaz barátot találni.Üdv Móka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-29-2005 @ 12:31 pm)
Comment: Milyen igazad van Móka... Végül is tényleg, be kell vallanom voltak elvárásaim. Nem akartam csalódni, reméltem, hogy bizalmam jogos. Köszönöm Hsz-ed. Azt hiszem én is megfogadom Janó tanácsát. :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 07-29-2005 @ 01:19 pm)
Comment: Janónak tökéletesen igaza van. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 07-29-2005 @ 02:27 pm)
Comment: Kedves Anna! Én sem tudnék más tanácsot adni. És még valami: Érzésem szerint türelmetlen voltál önmagaddal és a helyzettel szemben. Ahogy írtad: a barátság nagyon kényes dolog. Időt kell hagyni neki. Nem szabad előfeltevéseket megfogalmazni vele kapcsolatban. Hagyni kell, hadd forrjon, alakuljon. A többit hozza az élet... Vagy nem...
Most nem... Cselekedeteinkre mindig megkapjuk a válaszokat az élettől (olykor kegyetlen formában...) Ez is egy válasz.
Én szeretem, ha válaszokat kapok az élettől, mert tanulhatok belőle.
Nem kell elkeseredni... Lesz még egyéb lehetőség új barátságok fejlődéséhez... Egészen biztos vagyok benne. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 07-29-2005 @ 02:33 pm)
Comment: Szerintem a barátság több is, meg kevesebb is, mint a szerelem. A szerelmet néhány pillanat is "megteremtheti", a barátsághoz nem elég néhány röpke perc. Ez most fogalmazódott meg bennem: a szerelem az élet alapja, a barátság a fenntartója. Egyszer egy kedves ismerősömék házában láttam egy kis táblácskát a falon: a barátom az, aki ismer engem, mégis szeret! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 07-29-2005 @ 02:46 pm)
Comment: Szép és szomorú, amit a barátságról írtál. És ez ennél sokkal több. Sajnálom, hogy megbántottak Angyali! Most az jutott eszembe, amit egyszer hallottam. Sokat gondolkodtam rajta. Nem esett jól, amikor mondták, de be kell lássam, nagy igazság van benne. Később olvastam is, az "Új életet kezdhetsz" c. könyvben. Röviden ennyi volt: "Ha valaki miatt bánkódsz, tulajdonképpen saját magadat sajnálod a megélt sérelmek miatt." Ez így elég durva, tudom, de mégis ... el kell gondolkodni rajta. Mert lássuk be, nem olyannak fogadtuk -képzeltük- az illetőt, amilyen, amennyit ő adni tud, többet képzeltünk róla, valamilyen értelemben a saját elvárásainkat szerettünk volna, ha nyújtja. Igy van-e? :) Pedig valószínű nem megbántani akart az illető, de ő, a jelenlegi fejlettségi szintjén csak ennyire volt képes, azt tudta nyújtani, ez volt a maximum, amit adhatott, és ezt feltételezhetjük, hogy a legnagyobb barátsággal és tőle telhető legmélyebb szeretettel tette. Egyszerűen ennyi. hm ... képtelennek hangzik, pedig nagyon is lehet, hogy ez így van. És itt kanyarodik oda az "igazság" ahhoz, amit Móka mondott, illetve Janó, hogy az a jobb, ha nincsenek elvárásaink. Szeretettel: zizike
Olvastam az Utazással kapcsolatos írásod is, Neked bármennyire is nem kellemes élmény volt az a szitu ott egy csomó férfi társaságában, de sikerült olyan humorosan leírnod, hogy egy jót nevettem a végén ... :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-29-2005 @ 05:14 pm)
Comment: Milyen igazatok van. Jó hogy megbeszéltük. Igen, belegondolva az itteni ismeretségek is barátságok, bizonyos szinten. És milyen jó, hogy így van.... :)))) Köszönöm, hogy olvastatok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: tamiska (Ideje: 08-09-2005 @ 07:55 pm)
Comment: Nem akartam végiolvasni a barátságról értekezésedet, de mint szokás mondani: nem tudtam letenni.
Nekem a Nő-Férfi barátsdágról van rettentően rossz véleményeml és nem is hiszek benne!!!Alig merem leírni, hátha kapok a fejemre érte...de ez van!
Bocs ha simítás helyett szántottam soraimmal.
TáMi
|
|
|
|
|
|
