Már csak két napot kell dolgoznom. Hál istennek,mert már Margó néni az agyamra megy. Tegnapelőtt kikészített.Kiskirálynak hiszi magát.Ő mindent megtehet,szó nélkül elmegy órákra,meg leáll mindenkivel dumálni,én meg 10percre nem mehetek el. Anyával meg szerda óta veszekszünk,mert nem akarja,hogy dolgozzak,inkább menjek tanulni.Három nappal az évnyitók előtt nem fogok azon pedálozni,h gyorsan felvegyenek vhová,meg amúgy is,Krisz már szinte el is intézte a munkámat,csak be kell mennem kitölteni a papírokat.

Anyán kívül mindenki megért,és örül,a barátnőim,ismerősök bíztatnak.Anya attól fél,h az egész életemet majd egy gyárban töltöm,de én nem ezt tervezem! Olyan fiatal vagyok,meg kell tapasztalnom a kemény munkát is!Még annyi időm van tanulni is,van,aki 40évesen érettségizik,nekem pedig már az is van!

A z elkövetkezendő évben szeretném letenni a jogsit és az angol nyelvvizsgát,és ahhoz pénz kell.Anya azt mondta,csak akkor fizeti ki a jogsimat,ha meglesz a nyelvvizsgám,de én előbb vezetni szeretnék.Arra most nagyobb szükségem van.

Hát nem panaszkodok tovább.Tényleg nehéz dolog felnőni,de szeretném,ha anya is elfogadná a döntéseimet.Szerintem,ha hibázok,legalább a saját bőrömön tapasztalom meg és jobban tanulok belőle,minthogy rákényszerít olyanra,amit nem is szeretnék.Eleve nem akartam fősulira jelentkezni,tavaly sem,és idén sem,mert tudom,hogy semmi esélyem bekerülni.Van önkritikám.De persze még szeretnék majd tanulni,csak nem most.Most pénzre van szükségem,h a terveimet véghez vigyem és a pénz nem a fákon terem,meg kell dolgozni érte.

Ennyi.Sziasztok!