Üres mező
Ölelj át egy fát, s törzse horzsolja tested, orrod szagoljon hűs mohát, tudod te, ezt kerested.
Feküdj hanyatt a zöld gyepen, Bőrödet harmat mossa, Érezni innen a föld szagát, S feledhetsz minden rosszat.
Magad mögött hagyod a várost, Füstöt, gyárat, járt utat, Az összes húsba vágó damilszálat, Mi odaköt, visszahívogat.
Mossa, mossa át a lelked Ezer apró kis ér, Robbanjon benned új tudat, Mi eddig a földig újra elkísér.
Mert visszatérsz e rétre, Tenmagad is talán tudod, Újra felsért majd a fának kérge, És te akkor is a választ kutatod. |