Jelenés
1
Szép az idő.Tavasz van, virág nyílik a tavaszban. Rét közepén fiatal lány ül, érintetlen,tiszta,törékeny szűz. Ruhája fehér,ráncatalan; arca derűs,haragtalan; lénye tiszta,bűne nincs; lelke könnyen vesző,ritka kincs.
2
Hogy ki vagyok?Fogalmam sincs. S honnan jöttem?Jó lenne tudni. Régen csak lebegtem a semmi közepén, aztán egyszerre körülvett a fény. Először meglepetten ültem, néma csendben,üdvözülten; aztán résnyire nyitottam szemem, hogy lássam,mi van körülöttem. És fogadott százféle színárnyalat: piros,fehér,sárga,kék,zöld,lila; ezernyi virág,ugyanennyi illat és a türkiz égen ragyogott egy csillag… És akkor rájöttem:ha mindez van, akkor én is jöttem valahonnan. De vajon ki lehetek én? Miféle árva teremtmény?
3
Feláll a lány,tudata ébred; hisz ő is része az örök mesének, melyet így hívunk:az élet. |