Találkoztam Attilával. Utólag visszagondolva: nem kellett volna felbolygatnunk a dolgokat. Beszélgettünk a közös múltunkról, és a kétfelé ágazó jövőnkről. Fáj a dolog, de így van, nekünk kettőnknek nincs többé közös jövőnk. Egy óránk ma viszont felhőtlen jókedvben telt el. Nevetgéltünk, sok emlékünk visszaköszönt, és egyedül csak a kellemes pillanatok. Nem váltunk el haragban, és ez így jó. Mikor elváltunk, három puszival akart elköszönni, én viszont mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam: Tőled nem kell puszi, három baráti puszinál Te sokkal többet jelentessz!

Aztán hazajöttem, és találtam a mappámban egy Jóapánk dalszöveget, ami a mostani lelki állapotomat nagyban jellemzi

Jóapánk: Minden áldott nap

Azt hitted, az élet túl kevés, / De el kell árulnom neked, / Hogy nekem épp elég! / Azt hitted, minden a boldogság, / De jönnek még rossz nappalok, / És múló éjszakák.

Emlékszem, sokmindent átéltünk, / Néha padlóig benyomtuk a gázpedált. / Nincs határ, nincsen bánat, / Nincs semmi, amit megbántam / Életem minden perce ajándék!

Örökké hajt az érzés / Örökké feszít egy kérdés / Készülj, mert visszatérek, / Hogy újrakezdjem, / Minden áldott nap!