A Szabadság csillaga felragyogott az éjszakában,

Akkor és ott, ezernyolcszáznegyvennyolc márciusában,

És tetté vált az egyet gondoló akarat,

Történelem szülte, sorsfordító pillanat.

Mert az ifjú szívekben mindig él a mámor,

Mit úgy hívunk: legenda a Szabadságról.

És a Pilvaxban akkor összehajoltak a fejek,

Az utcán pedig velük együtt sóhajtottak ezrek.

Megmozdult a tömeg, a Föld pedig dübörgött,

De Kaszárnyában a tiszt már parancsot üvöltött,

Fegyverbe!

Szuronyt szegezz!

Előre!

                          …

A nagysallói csatatérre leszállt az est,

Sok száz halott, megannyi hazavárt élet,

És most? Egymás hegyén-hátán a sok holttest,

Mert itt a győztes se lehet elégedett.

Mondd meg pajtás, a halál zálogot kívánt,

Sorsot húztunk, és mi maradtunk,

De jönnek utánunk még mások.

Petőfi, a költő vére ragyog fel az égre,

Halál mégse béklyóz meg minket,

Hisz aki a Szabadságért halt meg,

Nem lehet a halál annak a bére!

Mert követni fogják példánkat utódok,

És jönnek utánunk még újabb ezrek.

Sírjaink ma még csak kopár halmok,

De sírjainkra ők faragnak majd keresztet.

                                             2008-03-09