2010. november 1. kedd:

Már voltunk kint a temetőben. Holnap este még itt leszek, mert Zsikéék hívtak bulizni. Emili is jön, meg Evi, Saci, Magdi... Fergeteges csajbulit fogunk csapni!:)) Szigorúan pasimentes övezetté nyílvánítjuk a Bayle's-t!:)
Tegnap sikeresen összefutottam Márkkal. Van barátnője. Aranyos csajszinak tűnik. Állítólag fél éve vannak együtt. Jó nekik. Nem beszélgettünk túl sokat, mert nem is nagyon volt miről, meg csak jöttünk-mentünk. Sebivel is koccantunk, mondta, hogy nem jött be az üzlet, amihez engem hívott volna főnöknek... Még jó, hogy végül nem mentem bele! Attila és Anna is együtt vannak még, lassan 3 éve... Hihetetlen! Ők is gondolkoznak már a házasságon. Emma és tesóm jól megvannak. Próbáltam Emit is invitálni holnap estére, de azt mondta, hogy ezt most inkább kihagyja... Hát, ő tudja!:)
Pedig most kirúgjuk a ház oldalát, az tuti:))


2010. november 3. csüt.:

Szuperül sikerült a tegnap este!! Nem ittunk túl sokat, de rengeteget táncoltunk! Mindenki le
volt döbbenve a hajam színén, mert csak most látták először:). De meg is dícsérték rendesen, hogy milyen jól áll nekem:). Dagadt a mellem a büszkeségtől, az tuti!
Kibeszéltük a pasikat is. Zsike és Karesz összeköltöztek, de hetente veszekednek. Mondtam neki,
hogy nem olyan egyszerű ám valakivel együtt élni... Mire Emili rákontrázott, hogy főleg veled!:))
- Nem is igaz! Meg mi lett volna veled nélkülem??
- És neked nélkülem? Tényleg, mi van a német pasival?
- Milyen német pasival? Mesélj csak!- kapott a szón Magdi.
- Hát, nem sok semmi... Úgy érzem, kezd belémszeretni, de én meg csak Tibire tudok gondolni...
- Jajj, te csaj! Találkoztam Tibivel, nem tűnt valami jókedvűnek...
- Meg is érdemli!-dacoskodtam.
- Vele mi volt?- kérdezte Zsike.- Még nem is tudjuk...
- Óh... Amikor legutóbb beszéltünk, kategórikusan kijelentette, hogy köztünk nem lehet semmi,
mert nincsen értelme...
- Meg van hibbanva ez a csávó!- mondta Saci, a mutatóujját a halántékánál forgatva.
- Az biztos! Megint azzal jött, hogy csak Szaszáékon akarok bosszút állni...
- Ez marhaság!- legyintett Emili.- Téged már régen nem érdekel, hogy mit csinálnak ők!
- Én is ezt mondtam neki, de szerinted figyelt rám? Aztán annyira felhúzott, hogy megmondtam
neki, nem is akarom látni. Meg ennek így nincs értelme. Mire ő: végre te is rájöttél!
- Pffff... Na, persze! Közben pedig majd megőrül érted!!
- Sejtem... De én nem könyörgök neki, az biztos!
- Ne is!- vágta rá Magdi.- Még egy kört?- és intett is, hogy hozzanak még némi alkoholt...
Hajnalban valamikor indultam el anyáékhoz. Délután már kocsiban ültem, és most itt vagyok,
Pesten. Elvileg holnap reggel indul a repülőgépem Németországba. Gregor már hívott, hogy mikorra jöjjön értem...
De én úgy döntöttem, most így hirtelen, hogy csak délután megyek. Holnap még benézek az irodába.
Van egy tervem, ha ez sem jön be... Akkor vége.


2010. november 4. péntek:

- Jó reggelt!- léptem be az ajtón. Tibi úgy meredt rám, mint valami marslakóra... Lénárd jött
felém éppen.
- Jula, drága! Eszméletlen jól nézel ki! Ez a haj! Csodálatos!
- Így igaz! Wow, alig ismertelek meg!- vigyorgott Sári.- Hé, Tibi, láttad Julát?
- Láttam. Tényleg... jó.
- Jó? Egyszerűen csodálatos! Gyönyörűen néz ki!- lelkendezett Lénárd.
- Hé, még a végén féltékeny leszek!- nevetett Sári.
- Fölösleges!- mondtam.- Csak a cuccaimért jöttem. Délután megyek is vissza Berlinbe. Úgy néz ki, hogy bejött a leányvállalat ötlete, Ági már haza sem jött. És szerintem én is maradni fogok... Úgyhogy pakolok is...- mondtam, és elindultam az irodám felé. Lénárd és Sári döbbent arccal néztek
utánam. Tibi szeméből keserűséget olvastam ki...
- Szóval...elmész.- nyitott be.
- Így van. Nincs, ami itt tartson. Emili boldogul nélkülem is. Vár a jövőm.
- Jah, meg az a modell srác...
- Honnan tudsz róla?- hökkentem meg.
- Már az egész osztály erről beszél... "Jula és a germán románca"... Más témájuk sincsen!
- És ez zavar téged?- néztem rá kihívóan.
- Nem, már miért zavarna. A te bajod, ha mindenki annak tart!
- Minek tart?
- Ribancnak!
- Tévedésben vagy kisapám! Csak te hiszed ezt rólam! Lehet, hogy van valami köztem és Gregor között...
- De az pusztán plátói, szűzies románc, ugye?
- Azt nem mondtam! De, ha annyira érdekel, nem feküdtem még le vele!
- Óh, hurrá! De úgyis le fogsz!
- Ha egyszer együtt járunk, akkor miért ne?
- Azt hittem, te csak akkor vagy erre képes, ha szerelmes vagy! Mindig ezt mondogattad!
- Ki mondta, hogy nem vagyok szerelmes?!- vágtam oda. Az már más kérdés, hogy kibe...
- Jah, oké, bocsika! Na, hát nem is tartalak fel tovább, pakolj csak!
- Köszönöm kedvességedet!-és bevágtam utána az ajtót.


- Nos, örülök, hogy így alakultak a dolgok. Egyik legjobb munkatársunk, Júlia, holnaptól
Németországban fog dolgozni a cég leányvállalatánál, Ágnes asszisztenciája mellett - kezdte a
búcsúztatást a főnök. - Ezen a napon látjuk őt utóljára csendes kis irodaházunkban :). Emelem poharam a sikeres üzletre, és arra, hogy Júlia és Ágnes jól fogják vezetni a német vállalatot!:)
- Éljen Jula! Hajrá! Csak így tovább!- kiáltozták a többiek, és mind jöttek hozzám koccintani.
Csak egy valaki nem...


2010. november 6. vnap:

Holnap kezdjük kialakítani az itteni irodát. Furcsa érzés, távol mindenkitől, főleg Tibitől... Az
fáj a legjobban, hogy olyan rossz hangulatban váltunk el egymástól... Nem is koccintott velem,
amikor elbúcsúztattak... Mintha már csupán egy idegen volnék!
Bezzeg Gregor! Úgy ölelt magához, amikor meglátott, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt is!:)
Egyenlőre még szállodában lakok, de keresni fogok lakást valahol az iroda környékén. Gregornak
nem tetszett az ötlet, nem értette, hogy miért nem költözök hozzájuk, mint Ági.
- Szerintem nem jó ötlet. Egyenlőre még szeretnék megállni a saját lábamon. Nekem ez korai
volna... Meséltem neked Tomiról...
- Igen, emlékszek rá... De az ő volt! Én nem Tomi vagyok!
- Tudom! De akkor is! Próbálj megérteni!
- Igyekszem.
Tudom, hogy őszinte volt... De néha kevés az ígéret.


2010. november 9. szerda:

Huhh, a fene sem gondolta, hogy ilyen nehéz berendezni egy irodát! Pffff... Szinte napi
kapcsolatban vagyok a magyar iroda titkárságával, hogy adjanak ötleteket, tanácsokat... Sári
közben folyamatosan tudosít nekem Tibiről is.
- Tegnap is olyan rosszkedvű volt... Ma meg bejött másnaposan... Én nem tudom, mi lett vele!
- Mindegy Sári, nem lényeges!
- De az! Így tönkre fogja tenni magát! És, ha a főnök meglátja... ki is rúghatja!
- Ez az ő baja, nem?
- Mi történt köztetek?- szegezte nekem a kérdést. Hárítottam...
- Semmi sem, csak már nem vagyunk jóban. Na, akkor jó lesz ez a fajta bútor... És mit gondolsz,
csipke vagy sima terítő legyen?
- Fölösleges a terítő... Úgyis piszkos lesz. Könnyebb az asztalt letörölni, mint folyton terítőt
mosni.
- Igaz... Köszi. Majd még jelentkezem!
- Rendben. - és letette.
Tibi tehát kikészült... Kizárólag magának köszönheti. Nemhogy kapott volna a lehetőségen, hogy valakivel esetleg újra boldog lehetne, de ő ellökött magától. Én pedig elmentem... Végleg.