„KÓRTÖRTÉNET”-em folytatása,
avagy, hogy mennyire nem mindegy, hol töltöd az éjszakád… (5. rész)
Szia! :)
Még mindig csak a konkrét tények:
Október 11. Pszichológiai teljesítményvizsgálat, mnesztikus funkciók vizsgálata, memória
teszt, intelligencia tesz. Ez mind azonos fogalom, mint megtudtam. Na, megcsinálták.
Eredmény: megtartott mentális funkciók, organikus jelzést a teszt nem mutat. Psychogén
dadogás a vizsgálat alatt, lássa neurológus!
Puff neki. Negatív és mégsem.
Oké. Neurológiai vizsgálat október 27-én: dadogás, beszédzavar, feszültség. Én valahogy
összefüggésbe hoztam ezt a zavartságom a közkedvelt Xanax szorongásoldóval, - mert
megfigyelésem szerint ahogy augusztus 10-én elkezdtem szedni, közel két hónap múlva jött
elő a dadogásom (október 3-án a felülvizsgálaton), azóta zavaros a fejem, gyakorlatilag sosem
tiszta, de hiába, az orvos másképp látta.
Pedig ecseteltem - próbálva persze lassan, tagoltan, piszkosul koncentrálva, persze nem sok
eredménnyel - a melléktüneteket is, miszerint hetek óta nincs étvágyam. Két helyen melózok,
a reggeli meló alatt megeszem a kis előre elkészített szendvicsem, utána egyszerűen szinte
egész nap nincs éhségérzetem. Fogyok is rendesen, mintha rendelésre menne a dolog.
A vérnyomásom egy idő óta csak felfelé hajlandó menni. Kész vicc. Délelőtt elindul felfelé,
vérnyomás csökkentő be, déltájt megint érzem nyom a tarkóm, vérnyomás fenn, újabb
csökkentő, na ez már hat, délután már elég nyomott vagyok és elég rosszul ahhoz, hogy
nyugisan elténferegjek a délutáni meló közben. Ez azért mégsem állapot. Na beszélhet
ezeknek az ember!
Gondolt egyet - persze láttam rajta a döbbenettel vegyes pánikot, miszerint az mégsem járja,
hogy „oda a tudománya” -, és kijelentette: - nem jók a gyógyszerek, és persze én nem
maradhatok örökre így, az egyik gyógyszert sürgősen abba kell hagyni! Kapok helyette egy
erősebb nyugtatót, és Cavinton-fortét. Kérdem, miért fortét? Mi a különbség? Hát erősebb. Na
jó, ha kell, beveszem. Ja, de csak azért, mert valamiféle agyi érgörcsre gyanakszik.
(Közben még szeptember végén csináltak nyaki ütőér ultrahangot. Méltatlankodott is az
orvos, mi a fenének kell, ha egyszer két éve is negatív volt. Mondom, tudom is én!? Azt
mondja, fiatalos véráram az agyba, meszesedés, lerakodás sehol, magát meg minek küldték
ide? … Persze az eredmény azért megnyugtatott, hogy negatív. Na, ezért gondolt a
neurológus arra, hogy agyi érgörcs. Gondolom én.)
Szóval, ez az október 27-i nap csütörtöki nap volt, és én elkezdtem szedni a két gyógyszert.
Egyre csak úgy éreztem, hogy a nyomás fokozódik az agyamban, egyre türelmetlenebb és
ingerültebb lettem, 5 óra alvás után egyszerűen kiugrottam az ágyból, sőt, első két nap
álmosságérzetem sem volt, egyszerűen bekényszerítettem magam az ágyba, mert hát az
éjszaka alvásra való, én meg hajnali 5-kor kelek, az nem járja, hogy le se feküdjek, aludni kell
és kész. És jött a hosszú hét vége.
Vasárnap (október 30.) délelőttre türelmetlen, indulatos és a végén már agresszív lettem. És
rosszul. Úgy éreztem, becsavarodok.
Felhívtam egy Barátnőmet, kérdeztem, Ő mit tenne a helyemben. Azt mondja, menjek be az
ügyeletre és ne vegyek be több gyógyszert. Oké.
Hát, gondoltam, megy a fene az ügyeletre, messze is van, hideg is van, egyszerűen
abbahagyok mindenféle gyógyszert.
Így tettem.
Figyeltem persze magam, mert ezeket a gyógyszereket tudni illik, hogy csak fokozatosan
szabad abbahagyni, mert azonnali megszüntetés után képesek padlóra küldeni az embert, nem
csak pszichésen, mentálisan is.
Mondtam is a fiamnak, ha az elmebetegség tüneteit látná felfedezni rajtam, ne kíméljen (ha
már mások sem tették :), szóljon azonnal, mert akkor lépnünk kell.
Na, szerencsére egyre nyugisabb lettem. Éjszakára ugyan bevettem 1-2 szem Andaxint,
mondom még se maradjak már gyógyszer nélkül :))), az kitartott aztán egész napra.
Hétfőre aránylag jobban lettem, kezdtem az „űzött vad” lelkiállapotból kimászni, csak
fizikailag voltam piszok gyenge. És bár nyugodt, de valamiféle zavarosság volt az agyamban.
Igen, és - változatlanul - a déli óráktól a beszédem egyre akadozóbb lett, egyenes arányban a
fáradságommal.
És persze, hogy nem mentem vissza kontrollra a neurológushoz. Pedig a lelkemre kötötte ám,
hogy 1 hét múlva látni szeretne. De én valahogy nem, Őt.
A következő napokban elvoltam, valami vírusféle kezdett bennem lappangani bennem (Ennek
tudom, hogy semmi köze a fenti dolgokhoz!), péntekre (november 4.) már kellőképpen levert
annyira, hogy eldöntsem, magam kezébe veszem az egészségem irányítását. Egy gyógyászati
szalon előtt vitt el az utam, gondoltam, tennem kell valamit, rosszabb már úgyse nagyon lehet.
Na itt találtam egy Radiesztétát, hétfőre kértem időpontot hozzá és választva a (menüből :),na
jó, a) tájékoztatójában feltüntetett lehetőségek közül, gondoltam, beméretem minimum az
aurám, de ha szükséges, a lakást is.
Közben valahogy fokozatosan és nagyon is észrevehetően múlt a beszédzavarom, és láss
csodát, az íráshoz is visszatért a kedvem november elejére (gondolom, ahogy ürült kifelé a
szorongásoldó és a hangulatjavító a szervezetemből. Persze ezt nem a Te befolyásolásodra
írtam ám!).
Igaz, konkrét összefüggéseket nem érdemes keresni, mert hiszen májustól fokozatosan ment
el a kedvem az írás-olvasástól, a gyógyszert augusztustól szedtem, október 3.-ra fejtette ki a
maximális hatását :), vagy semmi között semmi összefüggés? Hát én ezt nem tudhatom. A
lényeg a lényeg, hogy vége a rémálomnak.
És itt van még persze egy igen fontos tényező, szeptember 27-én találtunk egy aranyos
kiskutyát. Bizonyára igen nagy szerepe van a gyógyulásomban - ahogy ismerősök is mondják
és én is tapasztaltam (,ha egyáltalán beszélhetünk olyanról, mint: betegség! Mert lehet, hogy
csak külső tényezők különös és véletlenszerű egybeesésének a ténye forog, forgott fenn.) - ,
mert az vitathatatlan, hogy valóban elterelte a figyelmem legnagyobb részét úgy magamról,
mint a szokásos hétköznapi gondoktól, a jópofaságával, a ragaszkodásával, rajongásával, a
szeretetével. Csuda pofa kis jószág! :) Megérdemel egy külön blogot… ! :)
Tehát hétfő, november 7. Bemérte az aurám, hát nem sok jót mondott. Átverni azért nem
tudott (ezzel nem azt mondtam, hogy akart! :) - mert előtte végre vettem a fáradságot és én is
megnéztem, hogy keresztezik egymást a fekhelyem felett a pálcikák, hát volt is három konkrét
hely.
A fejemnél, a mellkasomnál és a lábamnál. Szerény ismereteim szerint önmagában a térdtől
lefelé lévő kereszteződés különösebb gondot nem okoz, na de így a három együtt! Az már
döfi (mondaná a Komám, egyemismeg … :)
Szóval, azt mondja a Radiesztéta, árnyékoljunk. Oké, tegyük. De valójában auratisztítást
is csinált, mert valami tibeti micsodának a 7. fokozatában jár már (ahogy a rendelőjében
lelestem a kifüggesztett oklevelekből), ja, aztán feljött és a lakásban is hókusz-pókuszolt, és a
végén csinálta a számomra legfontosabbat, kijelölte a szobában elképzelhető legjobbnak vélt
ágyhelyet, és a másodikat is. És a lelkemre kötötte, hogy még ma! rendezzem át. Megtettem.
Hétfőtől már az „új” fekhelyemen alszom, végre nem ébredek fel éjszakánként, és
képzeljétek, keddtől (november 8.) nem dadogok.
És a leszázalékolásom is meg lett. Sőt, véglegesítettek.
Ja! ezért is mondtam az elején, hogy gyakorlatilag asszem, flepnis vagyok. Vagy mégsem? Dehogynem!
papíron legalábbis… :) Ha szükséges, bebizonyítom, alátámasztom, a mellényzsebemből, nem is! A retikülömből előveszem a kis papírkámat és igazolom … hihi … :)
Na jó, ez azért így durva, és csak vicceltem természetesen, de azért … hát megjártam a hadak útját egy
papírkáért. No jó, nem alacsonyítom le… egy véglegesért … ! :)
Igen, és ezért mondtam immáron többedszer, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy hol töltöd az
éjszakád! :)
És azt is ezért mondtam, hogy: „a fohászomban pontosabban is fogalmazhattam volna…. :)
Te látsz a dolgokban valamiféle összefüggést?
És hogy azt honnan tudom olyan biztosan, hogy november 8-tól nem dadogok? Elmondom.
folyt.köv.
Eger, 2005. november 13.
Ez a kép a kedvenceim egyike:
|
