Fegyverneky Levente '07
Szeretet híján igazság
Megint ősz és megint máshol vagyok,
kidőlt oszlopok merre jártam,
s naiv, fába vésett mondatok.
Az erény csak idea,
mit a nemlétező igazság csalogat oda,
hol a mostoha teremteni vágy,
édes gyermeket nemzeni...
Nembeli különbség, végül is egyezni
tanít, megforgat a macskakő az úton,
hiába rágódsz a múlton az idő kicsinyít-felnagyít.
De csak írd alá a lapot, hogy ostoba vagy,
ne szólj, hidd, hogy mindent mit lehet,
egyszer már világra szült a leheleted.
Ne hallgass, nincs zaj, nincs világ,
és reméld, hogy a süketek értik csak a szimfóniát.
Hunyd le szemed, hiszen a vak is látott mindent,
mi neki rendeltetett.
Csak egy valami nem tiszta a tettben,
hogy hárman vannak, ahol vannak ketten.
Te csak lejegyezheted mi történt régebben,
ha megfeszülsz is, csak ennyi jutott neked,
mert nem a szereplők írják a történetet.
|
|
|
|
|