Szia!

Remélem jó napod volt ma! Még mindig egy kicsit túl sokat gondolok Rád, és hát amig ezeket a leveleket irogatom, addig biztosan nem foglak elfelejteni... persze lehet, hogy pont ez fog segiteni, hogy rendbejöjjek. Még van amit irnom... 365 levélig sok van. Persze magamat ismerve, nem biztos, hogy a végére jutok...

Nekem jó napom volt! Képzeld: szánkóztam! Sokkal jobban birtam mint előre remélni mertem volna... a csúcs az volt amikor a bob-stilusu szánkóról elrugtam magam, és a levegőben bukfencezve átugrottam egy elém sodródó gyereket... csak reménykedtem, hogy nem esem rá... Szóval jó volt! Találkoztam egy csomó régi ismerőssel... meg egy újabbal is...

Aranyos volt. Amikor meglátott épp egy szál rövidujuban próbáltam megszabadulni az utolsó lesiklás során rám préselődött hótól. A mosolyogva a nyakamba ugrott, és megjegyezte, hogy jól nézek ki. Végre úgy is éreztem magam. Képzeld ismét piros arccal, és zölden viritó szemekkel száguldoztam... akár egy őrült... de jó volt, végre valami igazán jó volt. Azt hittem, hogy bele szakadok, de rájöttem, hogy lassan a kitartásom visszaáll a normális értékére... isteni érzés. Sokat beszélgettünk. Mesélt a barátjáról, és közben a nyakamon csüngött - szó szerint... én nem értem a nőket...

Nem tudom miért mesélem el ezt Neked. Talán próbálom elhinni, hogy egyszer majd átveheti a helyedet ott bennt... talán sikerül... elhinni.

Gyergyószentmiklós

2005.12.26

Ezüst,

vagy mit tudom én...