Megúszták. Már megint megúszták! A gyártelepig már egy lélekkel sem fognak találkozni. A hátsó ülésen halkan vartyogtak a rendőrök hullámhosszára állított CB-k. Semmi jele sincsen a körözésnek. A műhold pedig nem szúrhatja ki az autót. Ezt a zavaróval elintézték. Lassan ráfordultak a göröngyös földútra, amely a lepusztult gyártelephez vezet.
- Hogy tudsz ilyen kurvára nyugodt lenni?
Kérdezte Zsola, aki most sem cáfolt rá a nevére. Most is éppen egy mazsolára emlékeztetett, ahogy gombostűfejnyire húzta össze magát az Audi tágas anyósülésén. Még a bőre is kreol volt – hogy tökéletes legyen az összkép - a félhomályban csakugyan egy szem mazsolára emlékeztetett. Arc rátenyerelt az ablakemelő gombjára, majd amikor az ablak félig kinyílt, kipöccintette cigarettája csikkjét az út menti árokba.
- Tudod, végig gondoltam. Ha idegeskedem, attól a rendőrök még nem fognak elkerülni, viszont az idegeskedés zavar az összpontosításban.
Zsola azzal az arckifejezésével nézett, amitől Arcot minden alkalommal kirázta a hideg. Aki a szemébe nézett ilyenkor, az úgy érezte, hogy távcsövön keresztül a legközelebbi feketelyukat bámulja. De nem is lenyűgöző intellektusa miatt vették be a bandába! Néhány másodpercnyi gondolkodás után kisimult a homloka és az arca felderült. Ettől most inkább egy rothadó cseresznyére emlékeztetett.
- Asz’ondod kifilóztad, hogy nem fogsz többet félni. Apám, te frankón egy Arc vagy!
Ezután olyan hörgésbe kezdett, mely leginkább egy rosszul szelelő dobkályha hangjára emlékeztetett. Arc már régóta ismerte, így tudta, hogy barátja éppen nevet. Ha az értetlen arckifejezést tízpontosnak vesszük a skálán, akkor a nevetés kilenc és felet érdemelt. Zsola szájában a fogak leginkább egy sárguló léckerítésre emlékeztettek. Egy olyanra, melyben a szálakat már csak az emlékezet tartja össze, és mind más irányba dől, nagyrészük pedig már nincs is meg.  Arc elővette ingzsebéből telefonját és tárcsázott. Az autó hirtelen úgy kezdett hullámozni, mint lélekvesztő a Balaton vizén. Ez jó jel. Hamarosan odaérnek. Arc néhány mondattal meggyőződött róla, hogy társai a helyükön vannak. Közben a fényszóró lángnyalábja már a bezárt gyár főépületét pásztázta. Jobbra, a földút elől elrejtve fekete tömeg tornyosult az út szélén. A fényben lassan kibontakozott egy dobozos teherautó sziluettje. Mögötte két alak munkálkodott. A magas kigyúrt Porcelán, míg a vékonyabb Pókember névre hallgat. Kecses mozgására Arc most is rácsodálkozott. A fiú artistaképzőbe járt, mielőtt a jobban jövedelmező autólopás bizniszbe kezdett volna. Semmilyen erőfeszítésébe sem került olyan akadályokon átkelni, melyek Arcnak még segédeszközökkel is nehezen mentek volna. Emellett erős volt, mint a bivaly. Ebben a tekintetben persze nem érhetett Porcelán nyomába. Őt magas iskolázottsága egészen a költöztető szakmáig emelte. Nem sokat beszélt, így Arc keveset tudott róla. Abban mindenesetre biztos volt, hogy Porcelán egy Fradi meccset sem hagy ki. Szintén hallott arról is, hogy egyszer fél évet ült, mert egy verekedésnél valakinek a puszta kezével roppantotta be a koponyacsontját. Szerencséjére a tag nem halt meg, de így is emberölési kísérletet varrtak Porcelán nyakába. Arc lassítás nélkül a teherautó hátuljához kanyarodott. A hátsó ajtó már nyitva állt és két sín vezetett a raktérből a földre. Az erős autó könnyedén szaladt fel rajtuk a teherautó belsejébe. Amint kiszálltak Zsolával, Porcelán és Pókember visszatolták a síneket és becsukták a belső ajtókat. Ezek csukott állapotban azt az érzetet keltették, mintha a kocsi teljesen tele lenne szekrényekkel. Mögöttük még maradt fél méter a platóból, ide Porcelán mindenféle apróságokat pakolt be. Néhány nagyobb növényt, kartondobozokat, sőt még egy rettenetes madárkalitkát is szerzett valahonnan. Ha ez az autó megindul, akkor az Audi-nak soha többé nem akad senki a nyomára. Legközelebb már új azonosítókkal és papírokkal gördül ki egy garázsból. A jól végzett munka örömére mindannyian meggyújtottak egy cigit. Arc körbekínálta őket, bár tudta, hogy egyikük sem fog venni. Számukra a Davidoff női bagó volt és soha nem értették meg, miért ilyen szart szív Arc.
- Elugrunk inni egy sört?
Kérdezte Porcelán, és bár mindannyiuknak szólt a meghívás, mégis Arcnak tette fel a kérdést. Ő elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Nem lehet. Vár rám még egy utazás ma este.
A másik háromnak lehervadt a vigyor az arcáról. Azonnal megértették, miről beszél.
- Már megint szívni fogsz? Előbb-utóbb kinyírod magad azzal a szarral.
Zsola arca a rosszallás szobra volt. Pedig nem tudhatta mennyire igaza van.      

Egy kémikus is megirigyelhette volna Arc szakértelmét és azt a pontosságot, ahogy kimérte az összetevőket. Keze még nem remegett az anyagért. Függősége most még inkább csak lelki eredetű volt. Elméletben már régóta foglalkozott ugyan a bódító szerekkel, de a gyakorlatban csak néhány hete kezdte próbálgatni őket. Sokat olvasott a legkülönbözőbb könyvekben és magazinokban a kábítószerekről és magában elkezdte összeállítani a Keveréket. Valószínűleg azért nem lett még függő, mert a kábulat számára nem vált végcéllá. Csak egy eszköz volt a kezében. Az elkészült keveréket óvatosan belesöpörte a pipába, majd az ablakhoz sétált és kinyitotta. Anyja csak egy óra múlva jön haza, így lesz ideje elszívni a mai adagját, de nem szeretné, ha a szagokból bármire is rájönne. A nyolcadik emeleti kis lakás ablakán azonnal beáradt a friss nyáresti levegő. A Királymajor lakótelep szépsége nyugalmában rejlik. Mindössze tucatnyi ház áll itt elszórtan a Duna partján. Bár éjszaka néha zajlik itt az élet, többnyire csend van. Arc meggyújtotta a pipát és kikönyökölt az ablakba. Ma is, mint minden alkalommal változtatott az arányokon. A Keverék összetevői már régóta együttvoltak, de egy kicsit mindig módosította a mennyiségeket.

Ma talán sikerül végre. Nem fog végképp elkábulni néhány másodperc múlva. Ma talán eleget tud majd utazni. Bár utálta ezt a kifejezést, mégis ezt használta, mert nem volt semmi jobb. Ám az utazás ebben az esetben nem azt jelentette, amit a szétszívott agyú Bob Marley utánzatok vagy a fejüket csóváló családapák értenek alatta. Ezt az utazást szó szerint kell érteni. Arc nem emlékezett már pontosan, mikor olvasott először az asztrál utazásról, de fantáziáját azonnal rabul ejtette a dolog misztikuma. Sokszor képzelte el magában, milyen érzés lehet test nélkül bolyongani a világban. Most, hogy már volt néhány rövid élménye, az utazás csak még jobban izgatta. Ezért kísérletezett folyamatosan a keverékkel. Először kipróbálta az önhipnózist is, ahogy a könyvekben olvasta, de képtelen volt magát transzba ejteni. Ma azonban sikerülni fog egy komolyabb utazást tenni. Ezt érezte a lelke mélyén, ahogy meggyújtotta a pipát. Ahogy az ember, aki órák óta szomjazik, és még vár egy kicsit ivás előtt, ő is várt az első szippantással. Fel akart készülni, hogy minél nagyobb élvezetet okozzon az első szippantás. A keverék tulajdonképpen a megfelelő tudatállapot létrehozásában kellett, hogy segítsen. A szívás után egy cérnaszálon egyensúlyozott tudata. Már az első szippantások nyomán felszabadult minden gátlás a lelkében és agyhullámai az alfaszint felé kezdtek elhajlani. Ez jó így. Nem szorongott tovább az esetleges sikertelenség miatt, tudata pedig felkészült az utazásra. A gond nem is ezzel volt. Eddigi kísérletei során ez az állapot csupán néhány másodpercig tartott, majd szépen fokozatosan kikapcsolt tudatos énje, és a kábítószeresek által oly sokszor leírt álomszerű állapotba került. Ekkor kellett volna a gyorsítószereknek hatnia, hogy ne engedjék átbillenni a határon. Eddig nem sikerült. Ma viszont fog. Arc elmosolyodott és némán bólintott egyet. Majd mélyen beleszippantott a pipába.

Igyekezett a lehető leggyorsabban elszívni a teljes adagot az első szippantás után. Ám ez nem akadályozhatta meg abban, hogy az első adagot ki ne élvezze. A forró füst kellemesen simogatta torkát és kellemesen melengette a tüdejét. A szállongó füst segített ráhangolódnia az utazásra. Amint úgy érezte, hogy minden felhasználható anyagot kiszívott már a pipából, kiütötte a parázsló tartalmat az ablakon és a pipát gondosan elrejtette. Ezután lefeküdt az ágyra és már érezte is, hogy a mozgás kezd nehezére esni. Tagjai elnehezültek és egyensúly központja is lassan elveszítette az irányítást. Lehunyta a szemét és csendben várakozott. Ez nagyban segítette a koncentrációt, mert a látvány könnyen magával ragadhatta volna. Az első néhány alkalomnál a legfontosabb pillanatok azzal teltek el, hogy próbálta befogadni az újszerű élményt. Az ágy lábánál lévő ajtóra ragasztott Lamborghini plakátot nézte, és élvezte amit lát. Elméje ilyenkor annyira lelassult, hogy fél órán keresztül is képes volt bámulni, amint a poszter lassan mozogni kezd. Ámuló szemei előtt a kép balra fordult néhány fokot, majd visszaugrott függőlegesbe, de csak azért, hogy újra elmozdulhasson. A falak elkezdtek befelé dőlni és minden egyre távolabb került tőle.

Az első szívás után elgondolkodott azon is, hogy vajon tényleg ki akar-e ugrani az ablakon, ahogy sokan meg is teszik ilyen állapotban. Ilyenkor úgy érezte, hogy semmilyen következménye sem lenne annak, ha lelépne a párkányról. Csakugyan úgy tűnt, könnyedén körbe repülhetné a telepet, ám lelke egy hátsó szeglete megtiltotta neki, hogy ki is próbálja azt. Nem tudta volna megindokolni, miért nem szabad, csak egyszerűen tudta. Az ilyen és hasonló gondolatok és tapasztalások annyira lekötötték, hogy az utazás ki is ment a fejéből. A következő alkalmakkor már ügyelt arra, hogy lehunyja a szemét rögtön a lefekvés után. Bár így is forgott vele a szoba, de ezt már ki tudta zárni. Most is koncentrálni kezdett igazi céljára.

Az anyag hatására egy pillanatra sem aggódott az esetleges sikertelenség miatt, és ez jó volt. A kudarctól való félelem görcsössé tette volna. Így viszont elméje kellemesen lassulni kezdett. Gátlásai felszabadultak, és agya egyre inkább közelített a kívánt állapothoz. Bár ezt akkor még nem fogta fel, de sikert aratott. A különböző komponensek közül a gyorsítószerek is kezdtek akcióba lépni. Elméje elérte a teljes kábulat és az alfaszint határát és ott egyensúlyozni kezdett. A serkentők nem engedték, hogy tudatos énje végképp kikapcsoljon. Arc képzeletét szelleme felszabadítására koncentrálta. Tagjai lassan eltűntek. Agya egyre kevésbé érzékelte őket, míg végül megszűntek létezni. Ezzel egy időben megjelent előtte a szoba képe. Csukott szemmel is pontosan látott minden részletet. Lelke végleg elszakadt testétől és a plafon felé emelkedett. Egy pillanatra visszanézett testére, majd újra körülnézett. Arc közben az elméjébe idézte az elhagyott gyár képét, ahol az autókat szokták a teherautóra rakni. A kép először még életlen emlékkép volt csupán. A visszaidézett látványokra jellemzően bizonyos területek részlet gazdagon látszottak, míg a többi csak színekként jelent meg. Ám a kép lassan tisztulni kezdett. Arc itt is körülnézett, majd lassan elkezdte körbejárni a terepet. Végig lebegett a poros út felett, majd az azt szegélyező árkot szemlélte. Minden növényt, kórót közelről megvizsgált. Olyan könnyűnek és szabadnak érezte magát, ahogy azt a könyvekben olvasta. Lelke egy örökké valóságig tudott volna itt lebegni, ám ideje lassan lejárt. A serkentők hatása gyengült, tudata pedig elindult az alfánál mélyebb régiók felé. Arc lassan álomba merült.

Ha még egy ostoba kérdést feltesz ez a kis szemüveges pöcs, akkor valószínűleg arcába tömi a helyes kis Samsonite aktatáskáját, és segít neki a lehető leggyorsabb kivezető út megtalálásában. Erre a legalkalmasabbnak a kirakatüvegen átvezető út tűnt. Arc a mai napon először mosolyodott el őszintén. Bár egésznap vigyor ült a képén, ám e mögött semmilyen tartalom sem volt. Egyszerűen, ha valakinek el akar adni valamit, folyton idétlen vigyorral az arcán kell várnia az áldozatot. Pedig korán sem volt jó kedve. Folyamatosan a hűtő felé tekintgetett és az járt a fejében, hogy a mai három liter ásványvíz után ereszt még vagy kettőt. A tegnapi utazás kellemetlen mellékhatása ez is, mint ahogy a rettenetes fejfájás is. Szeme szikrákat hányt, és ha ez nem lett volna elég, akkor még kikapott egy szemüveges kis pöcsöt, aki ha leül, már nem is látszik ki a fűből. Persze ahogy ez lenni szokott, egy igazi zsarnok veszett el a kehes kis testében. Most is úgy jár-kel a szalonban található legkiválóbb autó körül, mint kakas a szemétdombján. Hátát kihúzza, és kezeit összekulcsolja maga mögött. De legalább a száját befogta már átmenetileg. A legidegesítőbb az volt benne, hogy mindig akkor szólalt meg, amikor Arc éppen belemerült volna gondolatmenetébe. Mindent megkérdezett már az autóról legalább háromszor, de Arc az életébe fogadott volna, hogy nem fogja megrendelni. Bár ha őszinték akarunk lenni, erre Arc sem adott túl sok esélyt. A tegnapi utazás lefoglalta a gondolatait és kiszipolyozta testét, így meggyőző képessége a nullához közelített ma. Túl volt első sikeres utazásán, de nem volt benne biztos, hogy igazi sikerként könyvelheti-e el a tegnapi estét. Bár a tapasztalat sokban hasonlított arra, amiről oly sokat olvasott korábban, ám így is kételyek gyötörték a lelkét. A hely, ahol járt vagy járni vélt, túlságosan ismerős volt, így nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy emlékei játszottak agyával vagy csakugyan végrehajtotta az asztrálutazást. Miközben gondolatiba temetkezve álldogált az autószalon eladóterében, hirtelen megértette, mennyire magába szippantotta életét egy negatív spirál. Egy ördögi körbe került, melyből önerejéből már nem fog tudni soha kikászálódni. A spirál forgását az utazás indította be és tartja mozgásban folyamatosan. Élete már gyakorlatilag az utazásra épül. Ebből indul ki és ide tér vissza minden gondolata, cselekedete.

Már az utazások megkezdése előtt is benne volt nyakig az autólopásokban, ám akkoriban még csak biztosra ment. A pénz, amit így keresett, csak kiegészítette fizetését. Éppen elég volt arra, hogy hétvégenként elmehessen szórakozni, és olyan ruhákat vegyen magának, amilyenre vágyik. Ám az utazás óta minden megváltozott. Könyveket vásárolt folyamatosan, és ez még csak a töredéke volt az új hobbijával járó költségeknek. Ott voltak a szerek. Az anyagokat szerző kapcsolatai úgy nyelték a pénzt, mint szaharai homok a vizet. Ráadásul a mind drágább autók, egyre komolyabb szerkezeteket igényeltek. Mostanában nem volt ritka a heti két-három lopás sem. Eddig megúszta. De meddig megy ez még így. Ráadásként egyre többet gondolt az utazásra. Lassan felfalta gondolatait ez a téma. Ez pedig egyre figyelmetlenebbé tette. A lopások szervezése, szellemi háttere az ő vállait nyomta, és egyre kevésbé tudott erre koncentrálni. Napról-napra jobban érezte, hogy közeleg a vég. Ebben igaza is volt, ám az ördög egészen más formájában lesett rá, mint ahogy azt gondolta.

- Szép darab, mi?
Arc felpillantott az italából, és agya lassan ráfókuszált a fehérruhásra a bárpultnál, amerre Zsola bökött a fejével. El kellett ismernie, hogy csakugyan jól eleresztették a lányt. Minden gömbölydedsége a helyén volt, a szoknyája pedig 2 centivel a szeméremsértés alatt ért véget. Hosszú, barna combjainak így is minden fontos része a kirakatban pompázott. Máskor Arcot is feldobta volna a látvány, de most fontosabb dolgok jártak a fejében.
- Az.
Lökte oda társainak szórakozottan. Zsola arca kelletlen kifejezést öltött. Ám mégsem ő volt, aki kimondta, amire a többiek gondoltak.
- Tesó, te egyre nagyobb szarban vagy. Azzal a rohadt füsttel együtt az agyad is kifújod.
Porcelántól meglehetősen szokatlan volt az ilyen elvont képek használata. Egyébként meglehetősen gyakorlatias lélek volt.
- Ja. Mit élvezel ezen?
Arc lassan Zsolára nézett, és azon gondolkodott, hogy próbáljon egy ilyen élményt szavakba önteni úgy, hogy szellemileg gyengébb lábakon álló társai is megérezzék a lényeget. Sokszor próbált már beszélni erről a többiekkel, de egyikük sem beszélte a nyelvét, ha a kocsikon, nőkön vagy a focin kívül más került szóba. Az utazásról beszélni egyébként is olyan volt, mintha valakinek azt akarná elmesélni, milyen érzés úszni. A könyvek, melyeket olvasott, csupán arra voltak jók, hogy felkeltsék érdeklődését. A válaszokat nem lehetett szavakba foglalni. Az utazás felemelő érzése csak az agyában létezett, a szavakkal csak halovány másolatát tárhatta a külvilág elé. Még azt sem ajánlhatta fel, hogy megmutatja nekik az élményt, hiszen az utazás olyan szellemi fegyelmet igényelt, melyet csak egy fejlettebb intellektus tudott gyakorolni. Végül megvonta a vállát és lezárta a témát.
- Van, aki a piára izgul, van, aki a kávét vedeli naphosszat, nekem ez a kedélybetegségem.
Társai nem voltak ugyan lángeszek, de ostobák sem. Tudták, hogy nem fog többet mondani, ha lóval akarják is kihúzni belőle. Ám a beszélgetés meggyőzte arról, hogy kérését nem adhatja el direktben barátainak. Szüksége volt a segítségükre, így mindenképpen beszélni kellett velük. Ám mindenképpen el akarta kerülni, hogy furcsa kérdéseik erdején kelljen keresztül vágnia magát. Halogatta hát a kérést ameddig tudta, és közben ízlelgette a felvezetés módját.
- Jut eszembe, hoztam nektek valamit.
A magával hozott táskába nyúlt, és elővette a három borítékot. Egyesével kiosztotta a többieknek. Zsola azonnal kinyitotta a sajátját, és kivette belőle a pénzt. Nem mintha nem bízott volna Arcban. Egészen másért kezdte számolgatni a vaskos köteget. A kívánt hatást el is érte a művelettel, mert a fehérruhás azonnal felélénkült. Zsola világában az utazás helyét hosszú combok és telt keblek foglalták el. Noha nem volt egy született adonisz, olyan ügyesen használta fel a rendelkezésére álló erőforrásokat, hogy mindig volt mesélni valója, ha találkoztak. A mostani erőforrás pedig meglehetősen bőségesre sikeredett. Zsola végül katonai kabátja zsebébe süllyesztette a köteget és a pincérért intett. A többiek összemosolyogtak, mert tudták mi következik most. Arc nem mosolygott. Ő még mindig saját, egyszemélyes világában kóborolt és egyetlen sikeres utazásáról készült emléklenyomatait vizsgálgatta. Nem figyelt a többiek beszélgetésére és azt is tudta, hogy nem sokat veszít. Végül elérkezettnek látta az időt, hogy előálljon kérésével, mely végleges bizonyságot adhat elméjét kínzó legfontosabb kérdésére. Megbizonyosodhat arról, hogy asztrálutazása valóságos-e.

Már nem volt szükség több módosításra. A Szer végül összeállt. Előző alkalommal hozzászokott a hatásához is, így már ismerősként fogadta a rátörő érzéseket. Ez jó. Azonnal a lényegre tudott koncentrálni. Ez alkalommal, már a szobában sem lebegett, hanem azonnal elméjébe programozta úticélját, mint egy postacímet. A gyár előtti térségben bukkant fel szárnyaló lelke újra. A keréknyomokkal szabdalt térség, mint egy ráncos arc tekintett rá a mélyből. Lassan továbblebegett az épület felé. A régi gyárépület kopott tömbje elzárta a kilátást szemei elől. Ahogy közeledett, gondosan szemügyre vette a leomlott vakolatot és a kitört üvegeket. Ebből a perspektívából minden másnak tűnt. Lelke, mint madár lebegett a föld felett. A főcsarnok éppen előtte volt, a fogatlan szájként tátongó ablakkereten át már látta is. Ám nem akart így belépni az épületbe. Oldalra fordult és a fal felé lebegett. Asztrálteste könnyedén hatolt a téglafalba. Belül megállt egy pillanatra és megcsodálta a fal struktúráját, majd kilépett a belső oldalon. Szeme végigpásztázta a hatalmas, halott csarnokot. A szemközti fal aljánál meglátott valamit. Csak egy villanás, amit a szeme sarkából látott és mire arra nézett, már semmi sem mozdult ott. Arc furcsának találta ezt, mert a könyvekben nem szerepeltek ilyen jellegű események beszámolói. Gondolhatta volna, hogy fényvillanást lát, ám semmi olyan sem volt a falnál, ami kibocsáthatott vagy visszaverhetett volna bármilyen fényt. Nem gondolkodott sokat a történteken, inkább továbbindult a bejárat melletti kisasztal felé. Már messziről meglátta a rajta álló üvegeket. Egészen közel lebegett az asztalhoz, hogy megállapíthassa az italok márkáját. Ez volt a jel, amelyre várt. Barátait megkérte, hogy hozzanak néhány üveg alkoholt, mellyel megünnepelhetik a következő lopást. Ez lesz az igazi nagy fogás. Jó darabig nem kell majd újabb bulit bonyolítaniuk, ha ezen túl lesznek. Miután leltárba vette az üvegeket, újra felemelkedett és a tetőn keresztül kilebegett a bársonyfekete ég alá. Ahogy a gyártelep felett lebegett, megpróbálta kívülről is megvizsgálni mi okozhatta a villanást az imént, de semmilyen okot sem tudott felfedezni. Így hát élvezte az utazást. Bár csak legközelebbi, ha a valóságban is itt jár, akkor bizonyosodhat meg arról, hogy igazából utazott-e, ám érzékei már így is teljesen meggyőzték. Az üvegeket soha nem látta azelőtt a csarnokban, így emlékei sem lehettek róla. Most nem is akart ezen gondolkodni. Elméjét teljesen kitöltötte az asztrálutazás élménye. A testnélküli lebegés élménye nyomán közel állt ahhoz, hogy istennek érezze magát. Semmilyen fizikai törvény sem volt többé érvényes rá. Ezért megérte folyamatosan veszélybe sodornia magát. Megérte annak ellenére, hogy tudta előbb-vagy utóbb utoléri a végzet. Élete zsákutcába tévedt, de a súlytalan lebegés közben ez egy cseppet sem foglalkoztatta. Most szembesült csak azzal, hogy teste elhagyásával minden erkölcsi korlátját is végképp maga mögött hagyta. Ezt most igyekezett is kihasználni és agyába programozta a legújabb címet, melyet meg akart látogatni. Még fel sem foghatta a változást máris egy ismerős szobában találta magát. Könnyedén lebegett körbe, majd észrevette, hogy a szomszédos hálószobából fény szűrődik a padlóra. Semmilyen begyepesedett gátlás sem nyomhatta el a kíváncsiságát, így átlebegett az ajtón. A látvány megdöbbentő volt. Munkatársnője meglehetősen elfoglalt volt. Két férfi vendég hevert mellette az ágyban. Bár jobban közelítünk a valósághoz, ha azt mondjuk mindannyian egymáson hevertek. A testek egyetlen buja csomóban forrtak össze, Arc szemei előtt. A két férfi láthatólag egymással is meglehetősen jól elfoglalta volna magát, ám a dúskeblű Andi sokat javíthatott az élményen. Mindhárman simogatták és csókolták egymást forrón és számukra teljesen megszűnt a külvilág. Valószínűleg a Hifi toronyból áradó andalító muzsikát sem hallották, csak a nemiség oltárán adóztak együtt. Arc úgy érezte, hogy ma estére már eleget látott és hazafelé vette az útját.

A következő akció könnyedén zajlott. Bár az autó egy igazi ritkaság volt, semmilyen komolyabb védelmet sem kapott. Zsola szakértelmével fél percre sem volt szükség ahhoz, hogy elkössék azt. A visszaút a gyártelepig szintén teljesen zökkenőmentesen zajlott. Arc lelkében feltámadt a kétely. A mostani zsákmánynál lényegesen szerényebb autóval is volt már bonyolultabb dolguk. Bár kétszer is haladtak el járőrautó mellett, egyszer sem állították meg őket. Igaz mióta lopásokra adták a fejüket, még egyszer sem volt dolguk a rendőrséggel. Talán ez most volt a leginkább érthető, hiszen minél nagyobb az értéke a lopott holminak, annál kisebb az esély arra, hogy bárki is rosszat sejtene. Arc rossz előérzete azonban sehogy sem akart elhallgatni. Még akkor sem csitult nyugtalansága, amikor az autó már úton volt Porcelán teherautójában. Ám addigra, már a következő utazásra készítette fel a lelkét. Függősége teljesen elhatalmasodott elméjén. Legszívesebben soha sem tért volna vissza a fizikai lét sivárságába. Inkább szárnyalt volna a város felett teljesen felszabadult lelkével. Amint hazaért, rögtön meg is tömte pipáját. A Keverék adagjait már előre összekészítette, hogy ezzel se vesztegesse a drága időt. Néhány perc múlva már lebegett is. Ma este egy mozit vett célba és végig lebegett a nézőtér felett. Látta az arcokat, melyek a vászonra meredtek. Mindent látott és hallott maga körül. Ám a telefoncsörgés, mely fülébe hasított furcsán távolinak tűnt. Éppen a hátsó sorok felett lebegett, így az első sorok felé pillantott. Várta, melyik néző kap majd ijedten a zsebéhez vagy táskájához és rebeg elnézést vörösödő arccal. Ám senki sem mozdult. A nézőket láthatólag teljesen lekötötte a film és még rosszalló morgás sem hallatszott sehonnan. A telefon pedig csak csörgött. Még jó néhányszor kellett megcsörrennie, mire Arc rájött, hogy a hangot nem asztrálteste közvetíti, hanem igazi fülei érzékelik a szobájában. Egy pillanat alatt tért magához. Feje kóválygott az elszívott anyagtól és attól, hogy ennyire gyorsan kellett visszatérnie. Egy darabig még nem engedelmeskedett a teste és végtagjai furcsán könnyűnek tűntek. Szeme előtt enyhén fátyolosan rezgett a szoba, de elméje gyorsan tisztult. Megrázta a fejét és felült az ágyon. A telefonért nyúlt és közben úgy nézett rá, mintha először látná. Ám attól, amit a készülékből hallott azonnal magához tért lelkébe pedig eddig soha nem ismert rettegés markolt. Zsolának már a hangja is rémítő volt, de ez semmi volt ahhoz képest, amit mondott.
- Azonnal találkoznunk kell a szokott helyen, nagy szarban vagyunk.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat. Ám így sem tudta elhinni, hogy itt a vég. Ilyen esetekben a dolgok könyörtelen véglegességét nehéz feldolgoznia a sarokba szorítottnak. Amikor a kommandósok a bűnözőre törnek kora hajnalban otthonában csak akkor fogja fel mi is történik, amikor már a padlón fekszik és csuklóján kattan a bilincs. Noha Arcra és Zsolára nem rúgták rá az ajtót, mégis hasonlóan érezték magukat. Bíztak vakszerencséjükben és élték világukat, miközben a félhomályban történtek a dolgok. Egy könyörtelen precizitással működő gépezet göngyölítette a szálakat elemzett és végül akkor csapott le, amikor a legkevésbé számítottak rá. Nem voltak előjelek csak a könyörtelen végkifejlet. A két barátnak ugyan még volt ideje reagálni, de a hurok már a nyakukban lógott. A sorsuk már nem saját kezükben volt.
- Már csak viccből is el kéne kötni, annak a kis köcsögnek a verdáját és lelökni a kőbányába.
Arc végigmérte Zsolát és közben a lehetőségeit mérlegelte. Jóformán fel sem fogta mit mond a másik. Azt ízlelgette, amit eddig mondott. Egy nyomorult ügyvéd csapdába csalta két legjobb barátját és sakk-matt helyzetben a rendőrök kezére adta őket. Lelke egyik fele bosszúért kiáltott, míg racionálisabb része menekülést tervezett.
- Szerinted nem egy buzi, aki egy ezüst XK-ra vörös csíkokat fest.
Jaguar-t hajt a kis köcsög. Még csak nem is jutalomért tette. Arc le merte volna fogadni, hogy a rohadék többet keres egy hét alatt, mint ő egy évben. Kezében idegesen forgatta a Davidoff dobozát. Túl pillantott a kerthelyiség kerítésén és belebámult az éjszakába. Egy ilyen gyönyörű nyáréjszakán semmi rossznak sem szabadna történnie. A természet olyan szép dolgokat alkot és az ember a saját jelentéktelen kis céljai üldözése közben megvonja magától a lehetőséget, hogy élvezze azokat.
- Mind a kettőt bevarrták a zsaruk?
Zsola arca kissé megenyhült, mielőtt válaszolt, bár amit mondott az egy cseppet sem derítette jobb kedvre Arcot.
- Pókember úgy összetörte magát a karambolnál, hogy nem tudott kimászni a teherkocsiból, a zsaruk meg rögtön megcsípték. Porcelán viszont lécelt. Ő mondta el, hogy mi történt.
Nagyszerű. Tehát az egyik barátja még szökéssel is tetőzi a bajt. Csak idő kérdése, hogy náluk is kopogjon a rendőrség. Árulójuk sokáig figyelte őket, mielőtt kieszelte a tervét. Arc biztosra vette, hogy rájuk is sort kerít előbb vagy utóbb. De hogy tudott úgy a nyomukban lenni, hogy nem vettek észre semmit. Csak magándetektíveket fogadhatott. Ez lehet az egyetlen magyarázat. Emberei biztosan jelentették neki azt is, amikor a teherautó a lopott kocsival a rakterében a rendőrök előli menekülés közben fának rohant és a gyűrű bezárult körülötte. Arc elméje lázasan kereste a megoldást, ugyanakkor lelke könnyebb útra vágyott. Egy utolsó utazásra. Csak egy kis altatót kever az anyaghoz és szépen átlebeg az örök nyugalomba, ahol nem üldözik a zsaruk és nem kell lopnia, ahhoz hogy elérje céljait.
- Holnap reggel találkozzunk itt. Addigra kitalálom, mit csináljunk.
Amit mondott, azzal Zsolát akarta megnyugtatni, de egy percre sem hitte, hogy hangja nem cseng hamisan.

A javasolt mennyiség tízszeresét tette az altatóból a Keverékbe. Intellektusa nem engedte, hogy ostoba módon reménykedjen. Csak idő kérdése, mikor lépnek oda hozzá az utcán vagy törik rá az ajtót. A börtön után pedig már nincsen élet. Lehet, hogy gyáva dolog, amit tenni készül, de senki sem fogja gyászolni utána. Agya sürgette, hogy mielőbb vessen véget az egésznek, nehogy megelőzzék, de képtelen lett volna egy utolsó utazás nélkül kilépni dicstelen életéből. Elszívta a gyilkos anyagot és kényelmesen végigheveredett az ágyon. Csak abban reménykedett, hogy anyja nem lép be az ajtón, míg tudatánál van. Nem bírna a szemébe nézni és ezzel a tudattal meghalni. Bár éppen ő volt, aki miatt könnyen hozta meg döntését. Nem akarta, hogy egész életében a teljes csőd érzésével kelljen számot vetnie. Vett egy nagy levegőt és rákészült utolsó útjára. Tagjai kezdtek eltűnni. Nem sokkal később már lebegett. Lassan felemelkedett és körülnézett szobájában utoljára. Most minden sokkal kedvesebbnek tűnt, mint eddig bármikor. A tárgyak, melyek között eddig csak élt, most az arany bálványoknál értékesebbnek tűntek. Amikor anyja képére nézett elhagyott teste könnyezni kezdett. Még nem érzett semmi különöset, de lelkét már az életösztön kötötte béklyóba. A pánikot ugyan kordában tartották a bódítószerek, de egyfajta furcsa melankólia így is úrrá lett rajta. Olyan furcsa volt utoljára végignézni élete eddigi díszletein. Vetett még egy utolsó pillantást az ágyon heverő testére, majd kilebegett az ablakon. Kíváncsian várta, hogy milyen érzés lesz a vég. Hogyan huny majd ki végképp tudata, és hogyan veszi majd át az asztrálutazás helyét életének filme, mely lepereg majd szemei előtt. Próbált nem gondolkodni, csak érzékelni, ami körülötte és bensőjében történik. Ezért is csak későn vehette észre a gyorsan mozgó fényt tőle jobbra a levegőben. Azt azonban már érzékelte, amikor teljes lényét fény töltötte be. Rettenetes hideget érzett egy pillanatig. Ezután elméje egy villanással kihunyt.

Óvatosan kinyitotta a szemét és rögtön hunyorogni kezdett. A nap az arcába tűzött. Újra lezárta szemhéjait és oldalára fordult. Meglepően nehezen ment a mozgás. Amikor ismét kinyitotta a szemét egy ismeretlen fiókos szekrényre esett a pillantása. Nagyon elszúrták az írók a dolgukat, ha ilyen a mennyország. Teljesen olyan volt, mint egy lakás, bár Arc eddigi életszínvonalához képest így is mennyeinek tűnt. Most már biztosan tudta, hogy még a földön van, de nem értette, hogy került ebbe a palotába. A hálószoba, ahol feküdt, akkora volt, hogy az egyik sarokban elfért volna eddigi lakásuk. Az ágyat párducmintás takaróval terítették le a falak pedig émelyítően narancssárgára voltak festve. Látszott, hogy a tulajt rengeteg pénzzel és igen kevés ízléssel verte meg a sors. Arc megdörgölte a homlokát és konstatálta, hogy újjai csúnyán megduzzadtak. Ez valószínűleg az altató fizikai hatása. Életében nem vágyott még ennyire egy cigire és egy hideg sörre. Ha nem nyit rá senki egy percen belül, akkor keres magának valahol mindkettőt. Az ággyal szemközti falnál egy óra állt, ami úgy festett, mintha egy Sci-fi díszleteként szolgált volna előzőleg. A mutatók féltízet mutattak. Hát dolgozni ma már nem fog, ez egyszer biztos. A főnöke most találgathatja milyen halálnemet választ majd számára, ha legközelebb bevonszolja a seggét a szalonba. Arc el nem tudta képzelni hogyan került ide és hol van az az itt. Feje még kásás volt a tegnap esti utazástól, bár az is lehet, hogy napok óta fekszik itt eszméletlenül. Úgy döntött, hogy nem vár tovább megmentőjére, mert, ha nem jut egy cigihez pillanatokon belül, akkor így is úgy is meghal. Felült az ágyban, de teste nagyon nehézkesen engedelmeskedett a parancsainak. Mozgása nehézkes és lassú volt. Az ajtóhoz lépett és elfordította a kilincset. Az ajtó nem volt bezárva. Tehát nem raboskodik valahol, hanem ápolják. Kilépett a nappaliba. A helyiségre leginkább a terem jelző illett volna. Legalább száz négyzetméteren terpeszkedett a földig érő ablakokkal határolt szoba. Az ablakokon át pedig hegyek látszottak. Arc az egyik nyitott ablakon át kilépett a teraszra. Az emeleten állt és alatta terült el a hatalmas udvar. A földet divatos kő borította, előröl pedig alacsony kerítés zárta le. Mindenütt kamerák pásztázták a területet és Arc biztos volt benne, hogy komoly riasztó berendezés is tartozik a felszereléshez. A kert két oldalán gondosan ápolt tuják álltak katonás rendben.  A széles kaputól csak egy földút vezetett kifelé és betonútnak, autóknak nyomát sem lehetett látni. A ház akár a holdon is állhatott volna. Az egyetlen zaj a madárcsicsergés volt. Arc visszalépett a nappaliba. Szeme végigvándorolt a modern bútorzaton, az öblös bőrfoteleken és megnyugodott a hatalmas plazma TV-n. Bár az ízlés innen is teljes egészében száműzésre került, mégis lenyűgöző volt. A ház minden szegletén látszott a töménytelen gazdagság. A szoba hátsó felében pulttal elválasztott amerikai konyha tátongott. Középen a tűzhely körülötte pedig egy kisebb futópályára emlékeztető hely. A legtávolabbi sarokban egy kétajtós szekrény méretű hűtő hívogatta. Remélte, hogy házigazdája szereti a sört. Furcsán nehézkes lépteivel átvágott a nappalin majd a hűtőhöz lépett. Feltárta a hatalmas ajtót és kevés híján elvágódott a látványtól. A fagyasztó csordulásig volt zsúfolva a legkülönbözőbb ételekkel és italokkal. Nagy részüket nem csak hogy életében nem látta még, de nem is tudta azonosítani. A sörösüvegeket azért felismerte, bár a márkájuk semmit sem mondott neki. Kiemelt egyet és lecsavarta a kupakot. A hideg lágy volt és hideg. Kiszáradt torka örömmel fogadta az italt. Úgy érezte, hogy a teraszon ülve kell a magáévá tennie az üveg további tartalmát. Bár cigarettát nem talált magának, de a nappali közepén álló alacsony üvegasztalon szivardobozka állt. Az asztal is legalább annyira volt ízléses, mint a ház többi része. Két félmeztelen hableány hátán nyugodott az ujjnyi vastag füstüveg. Arc nem tudott betelni a házzal. Egyik ámulatból a másikba esett. A dobozban talált szivarok is természetesen Havannából érkeztek. Így felszerelkezve elindult a terasz felé, ám ahogy meglátta a tükröt a falon, arra vette az útirányt. A világért sem hagyta volna ki, hogy megnézze magát egy hatalmas szivarral és egy méregdrága sörrel a kezében. Odaállt a tükör elé és a megdermedt. Kezéből kihullott a sör és a szivar. Az üveg szilánkesőt szórva tört szét a padlón. Az ember, aki a tükörből nézett vissza nem Arc volt.

Az első megdöbbenés után lassan visszanyerte lélekjelenlétét. Először halványan, majd egyre tisztábban kezdett lebegni elméjében egy emlék. Egy könyv jutott az eszébe, melyben olvasott valami hasonlóról. Arról, hogy, bár nagyon kicsi az esélye, de elvben előfordulhat két asztráltest találkozása. Ha időben és térben egy ponton találkozik két lebegő lélek, akkor összeütköznek csakúgy, mint a fizikai világ tárgyai. Ilyenkor lehetséges a keveredés és a két lélek gazdatestet cserélhet. Csak ez történhetett. Ennek a kissé hízott kőgazdag pacáknak a lelke pedig az ő testében landolt tegnap éjszaka. Tehát ő is utazott szabadidejében. Arc most kezdte csak felfogni a helyzetét. Kapott még egy esélyt a sorstól, mégpedig nem is rosszat. Egy milliomos bőrében született újjá. Minden, ami korábban ezé a férfié volt, mostantól csak az övé. Arc a fejét tette volna rá, hogy egy ilyen ház urának a bankszámlája is olyan vastag, mint a föld kérge. Ha olyan szakmája volt az emberünknek, amit Arc soha nem tudna megtanulni, akkor is élete végéig királyként tengődhet. Szívét melegség öntötte el. Különösen azután, hogy rájött, ez az állapot tényleg élete végéig tart majd. A test korábbi tulajdonosa ugyanis tegnap este Arc régi porhüvelyében jobb létre szenderült. Senki nincs a földön, aki tudna a cseréről. A lehetőségek mezejére vezető kapu szélesre tárult előtte. Valószínűleg nem lehet számszerűsíteni egy ilyen csere esélyeit, de neki sikerült és ráadásul egy ilyen testet kapott ajándékba. Igen jókedvűen indult el, hogy felfedezze új birodalmát. A következő bónusz pedig már a nappaliból kilépve várt rá. Egy a ház többi részét tekintve kisebb szobába lépett. Ahol egy szépen terített asztal állt két székkel. A terítékből jól látszott, hogy ez a helyiség a hódítások helyszíne. A távolabbi szék előtt az asztalon egy kis zöld doboz hevert. A belsejében ízlésesen becsomagolt vörös, női fehérnemű feküdt. Arc kivette és azonnal megállapította, hogy ma igen jó estéje lesz. Az alsó és felső rész aránya arra utalt, hogy leendő vendégének semmi gondja sem lehet az alakjával. A fal mellett álló szekrényen lévő fénykép végképp meg is győzte róla. Élete legcsodálatosabb nője mosolygott rá az arany keretből. A kép jobb alsó sarkára egy csókot is nyomott új barátnője lángoló vörös rúzzsal. Arc feje zúgni kezdett a rengeteg szerencsétől, mely rázúdult. Sokáig eltart még, mire teljesen feldolgozza új lehetőségeit. Valósággal mámorossá tette helyzete. Tudta, hogy egy dolgot még látnia kell mindenképpen. Már előre marokra szorította az izgalom attól, ami várhat rá. Visszalépett a nappaliba, mert emlékezett a távirányítóra az asztalon. Bár ilyen drága rendszerrel még soha nem találkozott, tudta jól mire szolgál az ízléses kis fekete dobozka. Még új teste lomhaságát is sikerült legyőznie, ahogy beviharzott a nappaliba. A kék selyemköpeny, mely testét borította zászlóként lebegett körülötte. Legszívesebben ugrálni és kiabálni kezdett volna örömében. A távirányítóval a kezében elindult a terasz felé, ahonnan lépcső vezetett a focipálya méretű kertbe.

Az udvar közepén nem bírta tovább és a szélbe üvöltötte boldogságát. A ház első frontja akkorának tűnt, mint a parlament. Kívülről sokkal jobban is festett, mint belülről. Innen nézve már stílusa is volt az épületnek. A szemközti hegyek akár ha egy festmény részei lettek volna. Azzal is rögtön tisztában volt, hogy palotája nem Budapesten van. A levegőt harapni lehetett annyira tiszta volt. Autók zaja pedig továbbra sem törte meg a csendet. A terasz alatt balra állt a garázs. A kazettás kapu a legdrágább fajtából való volt. Arc erre vette az útját, ám egy pillanatra megállt. A kerítés melletti bokrok közül mintha mozgást hallott volna. Várt néhány pillanatig, majd megvonta a vállát. Hozzá kell még szoknia az itteni zajokhoz. De annyira új még neki a ház. Átvágott a hatalmas udvaron és megállt a garázskapu előtt. Felemelte a távirányítót és megnyomta az egyik gombot. A falra szerelt lámpa villogni kezdett. Arc most már biztosan hallotta, hogy valaki mozog a bokorban a háta mögött. Hátra fordult, de már elkésett. Egy iszonyú ütés érte a torkát. Ezután fehéren lobbant testében a fájdalom. Szeme egy pillanat alatt ködösülni kezdett. Mindenképpen meg akarta nézni támadóját, így összes maradék erejét egybegyűjtve megfordult. Fel akart kiáltani, de szétroncsolt hangszálai már nem tudtak zajt kelteni. Így csak elkerekedett üveges szemmel bámult támadójára és a kezében füstölgő pisztolyra. Bár az árnyékok félig elfedték az arcát félreérthetetlenül ismerte fel azonnal Porcelánt, amint előlépett a bokrok közül. Ezután végképp kihunyt testében az élet. Úgy lobbant el, mint egy gyertya lángja. Ahogy a földre zuhant mögötte nagy zörrenéssel megállt a garázskapu. A beszűrődő fényben ezüstösen csillogott az autó, melyre oly kíváncsi lett volna. A gyönyörű Jaguart csupán a hosszában futó vörös csíkok csúfították el kissé.