Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Hétfő Ideje:: 01-30-2006 @ 08:44 pm |
|
|
|
|
Kedves Naplóm, ma felbosszantottak, de nem untatlak azzal, hogy elmondom, ki s mivel tette. Elmesélek inkább valamit, ami manapság erősen foglalkoztat, mert nem tudom, mivel tehetnék jót/jobbat a fiamnak. Elképesztően okos a gyerek - mint mindenkinek a sajátja - s félek, hogy ebből csak veszít majd, ha nem megfelelő a környezet, a nevelés. Meggyőződésem ugyanis, hogy az intelligenciával általában ugyanaz a helyzet, amit Picasso mondott a művészi tehetségről: "Csak az a kérdés, hogy művész tudsz-e maradni, miközben felnősz. Mert minden gyermek - művész."
Peti hároméves lehetett amikor rokoni társaság gyűlt össze nálunk, s persze mindenki a legkisebbet kínálgatta, akinek meg elege volt ebből. Petike, egyél egy kis süteményt -nem, egyél még palacsintát - nem, nem kérsz egy kis kakaót? - nem, s aztán nem , nem , nem mindenre, amit csak a társaság kitalált. Peti kezdte élvezni, kuncogott, kacagott, s minden kérdésre azt válaszolta: nem. Na de jöttek az okos felnőttek: " Petike, te minden kérdésre azt válaszolod, hogy nem?" Kész, vége, gondoltam. Ha azt mondja, nem - kiesett a játékból, mert ellentmond az eddieknek. Ha azt mondja, hogy igen, simán kiesett a játékból. Ehhez túl kicsi ez a gyerek, kár ilyesmivel bántani. Éreztem, hogy dolgoznak a kerekek a kis agyában. Végül azt mondta: "Én minden kérdésre azt válaszolom, hogy nem" - azaz csak megismételte amit hallott, kijelentő módban. Leesett az állam. Nem úgy az okos rokonoknak. Jött a következő kérdés: "Petike, szereted Apát? " Na, ez már sok. Ezt már nem hagyom. Nem mondhat olyat, hogy nem - nem is lenne igaz. Ha igent mond, kiesik a játékból. Éppen le akartam zárni valamivel ezt a butaságot, amikor Peti azt mondta: "Nem szólalok meg". Most már a társaság is elképedt azon, mennyire világosan érzékeli a gyerek a paradoxont, anélkül, hogy tudná, mi az.
Vajon nem lenne-e könnyebb a mi világunk, ha ahelyett, hogy óriási energiával "gondolkodni" tanítjuk - valójában konformistává neveljük - gyermekeinket, csak segítenénk, hogy a velükszületett képességet a világos és helyes gondolkodásra ne veszítsék el a felnőtté válás előtt? És ha igen, hogy kell ezt tenni? Gyakorlott szülők, van ötletetek?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-30-2006 @ 08:44 pm
Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 01-31-2006 @ 04:34 am) Comment: Szia Kedves Napló!;-)) Nem tudom, velem szóba állsz-e, befogadod-e a gondolataim, de én ideírom:-). Ma nagyon tudatlan vagyok, mert azt sem tudom mosthány éves lehet Peti, de abban biztos vagyok, hogy ma is tudná a válaszokat a kérdésekre. Komolyra fordítva a szót, ha a gyereket nem hozzuk cselekvés vagy teljesítmény kényszerbe, hagyjuk őt kibontakozni, mindig lesz megfelelő felelete. Ha figyelünk rá, és nem támasztunk elé számára teljesíthetetlen elvárásokat, ha engedjük, hogy ne nekünk, hanem sajátmagának akarjon megfelelni nem lesz félénk és gátlásos. Ha nem irányítani akarjuk őt, hanem óvatosan terelgetjük akkor is, ha elakad valahol, ha tanácstalan, ha rossz irányba indulna el, nem fog visszautasítani, figyelni fog ránk... Kérdezni mer majd attól a felnőttől, akiben megbízik. A nevelésben legfontosabbnak azt tartom, hogy mindig érdeklődéssel forduljunk a gyerek felé. Szerezzük meg a bizalmát, amit úgy érhetünk el legegyszerűbben, ha mindig meghallgatjuk őt, figyelünk rá a legbokrosabb teendőink közepette is. Hallgassuk meg, és érdekeljen minket mi történt a bölcsiben: miért húzta meg Pistike a haját? Miért vették el a kedvenc játékát? Óvodáskorában miért nem játszanak vele a gyerekek? Miért csúfolják őt? stb... stb. Mindig legyen válaszunk a nekünk feltett kérdésekre. Persze, van olyan gyerek, aki ezt igyekszik kihasználni és folyton rajtunk csüng. Őt se utasítsuk vissza durván, de próbáljuk meg finoman másfelé irányítani a figyelmét... Nézegesse a kedvenc mesekönyvét, építsen várat, vegye elő a kedvenc vagy új kirakóját. Ilyenkor is biztosítsuk őt egy-egy megjegyzésünkkel (ügyes vagy... szép mesét találtál ... a lovacskának nincs még feje), tehát figyelünk rá. Ezt persze pokoli nehéz megvalósítani, mert rengeteg türelmet, energiát követel a felnőttől, de ha arra gondolunk, a befektetett energia hosszú távon megtérül, már megéri. Én így értem el a lányommal, hogy még most is, gyakorló pedagógusként is szereti megbeszélni velem a gondjait, problémáit. Kicsi kora óta ismerem a tágabb környezetét... A bölcsis társait, óvodai csoporttársait, osztálytársait, de ismerem a tanítványait, kollégáit is. Nekem elégtétel, hogy hozzám jön az őt foglalkoztató kérdéssel. Persze szakmai téren már nem én vagyok a legfőbb tanácsadója, beszélgető partnere, de ismerem a gondjait.Nem tudom, sikerült-e a segítségedre lenni, de ez volt a szándékom. Sok-sok türelmet és odafigyelést Petihez, Rozika |
|
|
|
|
Hozzászóló: Emericus (Ideje: 01-31-2006 @ 11:56 pm) Comment: Köszönöm Rozika a tanácsokat. Jó érzés tudni, hogy nem egyediek a gondjaim. Majd írok még a kétségeimről, ha nem zavarlak vele. |
|
|
|
|
Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 02-01-2006 @ 02:58 am) Comment: Szia Imre! Írj bátran, szívesen osztom meg veled a tapasztalataimat, ismereteimet. A gyerektémával kapcsolatban örömmel cserélek eszmét... Egyik kedvenc témám, Rozika |
|
|
|
|
|