Romos lépcsőn ülök, rád gondolok,

Kopott háztetőkön túl a nap tűnődik,

Távoli emlékeim fürdenek a fényben,

És port kavar a márciusi szél.

Zilált kiáltásomra csak a csend felel,

A némaságtól megborzong az ég,

Templomtornyok imádkoznak értünk,

És port kavar a márciusi szél.

A szomorú füzek szitáló könnyei,

A ragyogó nap felé szállnak, majd

Színes álmokat rajzolnak az égre,

És port kavar a márciusi szél.

Nézem az utat hogy jössz-e már,

Az órák lassan halnak el,

Szemembe könny szökik, talán mert

Port kavar a márciusi szél.

Lander Meryenn