3. /A Nagyapák/

Ostor Ákos matematika-fizika szakos tanár és iskolaigazgató nagyapám emlékével és árnyékával éltem le eddigi huszonnyolc évem minden napját. Részben utáltak érte a már említett okok miatt, részben valami intellektuális mutatványt vártak el tőlem, hagyományőrzésből. Változás szemmel láthatóan akkor állt be, amikor a látszerésszi oklevelem kézhezvételekor hangos sóhajok, majd mély csönd kíséretében köddé váltak családom intellektuális álmai. A renomém derékba tört, jelenlegi tanulmányaimat is hűvös várakozásba burkolt szkepticizmus kíséri részükről. Ezen meg is sértődhetnék. Még gondolkodom rajta.
 Ránézésre kiköpött Ostor vagyok, le sem tagadhattam soha, hiába kísértett a gondolat, Ostor a hajam színe, a homlokom íve, a járásom, még a nevetésem is Ostor, csak számolni nem tudok, mint ők. A másik nagyapám suszter volt, és csúnya. Mivel sajnos mindkét nagyapám még kisgyerekkoromban meghalt, elég kevés a saját emlékem róluk, de úgy rémlik öregemberként egészen belesimult a kopasz, barázdált arcú, szemüveges hetvenentúliak táborába. A többiek hozták be a dolgot, ő ugyanis a gyerekkorát leszámítva valahogy mindig így nézett ki.
Szívemhez közelebb áll suszter nagyapám, aki szinte gyerekként került a fővárosba, majd suszterinasként kezdett el dolgozni. Még nyugdíjasként is talpalta a cipőket, ha összeadjuk, több mint ötven évet dolgozott. Azt mondják a munka nemesít, és ez lehet hogy így is van, mert volt valami nemesség abban ahogy az öreg suszter gondolkodott az élet dolgairól. Ahogy mesélik, hosszú évekig arra rakosgatta félre a pénzét, hogy egy teljes évig reggeltől estig a Széchenyi könyvtárban ülhessen. Máskor, meg esténként munka után az utcai gázlámpák fényénél olvasott. Szegény öreg nem volt otthon egy tisztességes lámpája. Igaz akkor még nem is volt öreg, és talán lámpája is volt, csak levegőzött. Nem tudom, de tény, hogy mikor mi már ismertük egymást, tizenvalahány dioptriát használt még egy névtábla kibetűzéséhez is.
Az évek alatt fölhalmozott tudását sosem fitogtatta, hamar megtanulta ő, hogy a suszter maradjon csak a kaptafánál, ezért óvatosan titkolta, hogy átlát az emberi természeteken, a mögöttes szándékokon, a célzásokat szemrebbenés nélkül engedte el a füle mellett. Ritkán mondott véleményt, azt is csak akkor, ha kérdezték, igaz olyankor mindig odafigyeltek rá, és több bemondását még halála után is fölemlegették.
A kedvenc étele a borjúpörkölt volt nokedlivel, szigorúan kanállal.
Most nagyon hiányzik suszter nagyapám. Jó volna egy bölcs ember a közelemben. Nem okos, abból annyi van, most éppen mindenki olyan okos, mert ilyen okos világban élünk. Hanem higgadt, szelíd bölcsességre vágyom, nyugtatóra, mosolytól barázdált redőkkel a szeme sarkában, aki most egy jókora barackot nyomna a kobakomra, és jó szavakkal bíztatna, hogy nem lesz semmi baj, nem sodródom tovább mindenféle hangulataimtól, és egy normális társam is lesz, egyszer. Társkereső szolgálat nélkül.