Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Neve sincs nyugalom Ideje:: 02-03-2013 @ 01:57 pm |
|
|
|
|
Lidérceim tábortüzében égek el,
De valahogy már ez se nagyon érdekel,
Hisz megtaláltam ezt a neve sincs nyugalmat,
És átvette bennem most az uralmat.
Beforrasztja elgennyesedett sebeim,
Tiszta horizont felé vezeti szemeim,
Mintha látnám a Nap halovány fényét,
És mellette való önmagam igaz lényét. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-03-2013 @ 01:57 pm
Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-03-2013 @ 02:25 pm) Comment: Gratulálok valóságlátásodhoz - igazán jó vers,
és gratulálok többi versedhez honlapodon - Valóvilág...Üdvözlettel - Miki |
|
|
|
|
Hozzászóló: tothbence (Ideje: 02-03-2013 @ 02:40 pm) Comment: Köszönöm, adja az élet az ihletet rendesen :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-03-2013 @ 05:32 pm) Comment: Nehéz, de a versed olvasva hiszem, hogy önmagunkat csak így láthatjuk meg igazán. Tetszett az írásod.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-03-2013 @ 07:47 pm) Comment: Csak az élet megélése által írhatunk lélekverseket, csak az élet adhat hozzá átéléseket.
Szeretettel olvastalak. Lena |
|
|
|
|
Hozzászóló: fényesi (Ideje: 02-03-2013 @ 08:50 pm) Comment: Nem kis dolgot állítasz, de csak Te érezheted. Jó kis önelemzés. üdv. J |
|
|
|
|
Hozzászóló: Teru (Ideje: 02-05-2013 @ 12:32 am) Comment: Nem baj ha nevesincs nyugalom is, fő hogy nyugalom. Sokan még ezt sem találjuk meg. Nagyon találó vers, köszönöm hogy megosztottad.
Üdvözöllek, Teru |
|
|
|
|
Hozzászóló: Navarrista (Ideje: 02-05-2013 @ 10:24 pm) Comment: A munkahelytől való megválás utáni semmittevés jut eszembe, remélem alakul majd a cél, üdv, csab |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-09-2013 @ 06:02 am) Comment: Olyan nyugalomnak érzem, amikor feladni készül az ember, mert hiába tesz bármit, a cél elérhetetlenül távol, és akkor rájön, nem is volt lényeges. Nagyon jó vers. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: aranytk (Ideje: 02-17-2013 @ 03:41 pm) Comment: Hiszem, hogy vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor hagyni kell, hogy teljesen bekebelezzen bennünket az érzés hatalma. A végső megsemmisülés állapotában már semmi nem érdekel, mégis hiszünk a felemelő erőben, hogy újjá születhessünk újra és újra, új értelmet kapva, s újra elindulva az Úton. Az elfogadás békéjét és ezt a hitet érzem zárkózott soraid mögött. Szeretettel olvastalak, és örülök, hogy itt vagy közöttünk! Ölellek, Bence. |
|
|
|
|
Hozzászóló: tothbence (Ideje: 03-08-2013 @ 09:24 am) Comment: Köszönöm, hogy megírtátok véleményeteket, örülök, hogy tetszettek soraim. Igyekszem én is minél több verset olvasni az oldalon, és persze véleményezni is. |
|
|
|
|
|