Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Itthon vagy otthon Ideje:: 04-05-2013 @ 06:32 pm |
|
|
|
|
Itthon vagy otthon
Ott ahol felnőttem iskolába jártam, szenvedtem esténként a hideg szobában. Kemencénk az volt, de fűteni való nem, ott boldogabb voltam, mint itt idegenben.
A lefekvés előtt hasam az még korgott, mécsesnél írtam, a házi feladatot. Ünnepnap égett, a petróleumlámpa, hétköznap csak mécses kin a kis konyhába.
Ma itt teli hassal mehetek az ágyba, csak egyet csavarok és elalszik a lámpa. Mégis éhes vagyok a lelkem éhezik, emberi szeretet itt már nem létezik.
Csak a pénz a minden ember az rabszolga, akinek pénze van, parancs az ő dolga. Ma már ez nem élet te itt csak létezel, sűrűn pofont kapsz, ha valamit kérdezel.
Egy jóllakott testben egy éhező lélek, pedig otthon sokan fordítva szeretnék ezt. Nincs jogom jajgatni itt vár egy puha ágy boldogan élnék, ha nem lenne a honvágy. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-13-2013 @ 06:27 pm
Hozzászóló: fényesi (Ideje: 04-05-2013 @ 08:45 pm) Comment: Tisztelet az őszinte szavakért! üdv. fTJ |
|
|
|
|
Hozzászóló: Teru (Ideje: 04-06-2013 @ 12:07 am) Comment: Hát ezt megsirattam, kedves Toni. Én magam is ebben élek már negyvenvalahány éve és bozony sokszor visszasirom azokat a hideg szobákat, korgó gyomrot... Helyettem is irtad, kedves barátom.
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-06-2013 @ 01:49 pm) Comment: Kedves Fényesi!
Habár eddigi életemnben mindoig az őszinteségem volt az oka annak ha valamire "ráfizettem", de annak ellenére mindmáig nem tudott kihatni rá, hogy ne maradjak továbbra is melette. Mint két gyermekes apa, az életem legnehezebb. majdnem megoldhatattlan feladata az volt, hogy mindkét gyermekemet őszinteségre tanitsam, és mégis előkészitsem őket, egy teljesen hazug világra. Büszén mondhatom sikerült megoldanom, mert ma már mindkettő ötven éves, és őszintének maradva feltalálták magukat az életben. Köszönöm soraidat, és üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-06-2013 @ 02:00 pm) Comment: Kedves Teru! Nem akartam könnyet csalni a szemedbe, célom inkáb mindig a mosoly, de sajnos, vagy hála az Istennek, vannak olyan pillanatok is az életben, amikor egy-két könnycsepp többet segít, mint egsy szívböl jővő nevetetés. Nekem is nagyon jó volt olvasni soraidat, érezve azt, hogy vaki végre megért, mert már régen rájöttem arra, nagyon sok van még, aki úgyanúgy, mint én, a magyart valja anyanyelvének, tehát ugyanazt a nyelvet beszljük, és mégsem értjük meg egymást, Ez valamikor nagy csalódás volt számomra, de ma már megtanultam sok mindent akceptálni. Én 45 éve élek távol az otthonomtól. Köszönöm, hogy olvasol és üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 04-07-2013 @ 07:20 pm) Comment: Nagyon szép, őszinte, tiszta vers, Tóni. Most a formát is ki kell emeljem, nagyon szépen vezetted, a rímeid is megfogtak, remek összhatású vers. Érzelmi töltése, vágyai, kontrasztja mélyen szólaltak meg bennem. Örömmel olvastam a versed.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-07-2013 @ 07:43 pm) Comment: Kedves aLéb! Tetőled egy ilyen jellemzés a versemre, ez az eddigi írásí tevékenységem tetőfoka. Írodalmi tevékenységet nem mertem írni, mert "ammondó vónék", hogy ezt a kifejezést magamra használhassam, ahhoz még csak egy "taknyos kezdő" vagyok. De nagyon jól esett, és nagyon szépen is köszönöm neked.
Üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 04-08-2013 @ 12:41 pm) Comment: Fájóan őszinte vallomás ez a vers, kedves Tóni. Szinte belém hasítottak a sorok, annyira át tudtad adni. Nagyon megfogott a versed, és azt hiszem ez a versek dolga. :) Remek, gratulálok. pipacs |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-08-2013 @ 10:00 pm) Comment: Kedves Pipacs! Igazad van, ez a versek dolga, de az enyémet többször megütik az olvasót, mint megfogják. Ez a valóság. Ha akkor ott akármilyen rossz is volt, az éveknek megvannak azok a bűvős hatásai, hogy a múltat meg tudják szépíteni, és a jó és szép emlékek, a rosszat a csúnyát is megszépítik. Ugyanakkor tudom azt is, hogy ma már nem úgy van, habár sok minden másképp, de az nem azt jelenti mindig, hogy jobb is.
Köszönöm, hogy tetszett és olvastá, üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-12-2013 @ 02:21 pm) Comment: Nagyon megértelek, ismerem az érzést. Sajnos az összefogás nem erőssége a Magyarnak, így aztán, míg más népek, bárhol is vannak, képesek közösséget alkotni és támaszai lenni egymásnak, ez valahogy nálunk nem működik. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nagyon tetszett őszintén kitárulkozó versed. Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-12-2013 @ 08:00 pm) Comment: Kedves Anna! Sajnos, másképpen vártam el az emberek reagálását az örömömre, az állampolgárságom visszakapására, de azér mégegyszer leírom, amit már többször is mondtam:„Nem azért akartam a magyarságomat visszakapni, hogy szavazati jogot kapjak, vagy valamilye anyagi hasznot. Szerintem a szavazati jog csak azokat illet meg aki otthon is él. Az én magyar államporóságomnak a visszakapása számomra csak egy órási szimbolikus értékkel bír, de semmi praktikus változással, sem a tetteimben sem a gondolkodásomban, nem leszek más mint eddig is voltam. De igen, a halálommal kapcsolatban órási az értéke mert nyugodt érzéssel halok meg, azzal a tudattal, ha sokáig is tartott, de megérte, hogy a hitemnél maradtam és nem adtam fel, és nyugodt lélekkel énekelhetem el, Május 16-án OTTHON a Magyar Himnuszt.”
Köszönöm, hogy olvasol és üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-13-2013 @ 06:52 am) Comment: Kedves Tóni! Örülök az örömödnek, és ne foglalkozz azokkal, akik a Te örömödbe esetleg keserűséget csepegtetnek. Nem vagyunk egyformák. Egy biztos viszont. Mindenki annyi figyelemre számíthat, amennyit maga is áldoz másokra. Magyarnak lenni nem földrajzi kérdés. A szívünkben kell ezt érezni, és örülök, hogy Te így érzel. Szeretettel ölellek: Anna :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 04-14-2013 @ 11:47 am) Comment: Kedves Anna!
Ez így igaz. Én ezt már gyerekkorom óta így érzem, de az első találkozás magyarországi magyarokkal, itt volt Svájcban, 68-ban, az 56-os menekültekkel, amikor egy ídő útán észrevettem, hogy engem nem fogadtak be maguk közé, Velük is megpróbáltam a scájciakkal jól bevált integrációs tevékenységemet, megtanultam ultizni, úgy mint ahogy megtanultam minden svájci kártyajátékot, de mig a svájcaknál a kártyjáték szórakozás volt, a magyaroknál akkor a számomra óriási ősszeget vesztettem éjfélig, mig reggelre visszaértem a nullára, és azóta magyar kártyát a kezembe sem vettem, ma már több mint ötven éve, de a svájciakkal hetenete kártyázom. Ennyit az első magyarokkal való tapasztalatomról. Azót sok mindent megtanultam, de megérteni, mit ahogy amostani versemben is leírtam, sohasem tudtam.Köszönöm, hogy olvasol és
üdv Tóni |
|
|
|
|
|