Ismerős hétköznapok jönnek felém bólintanak, s leülnek velem, karomat nyújtom, s vénámba tű szalad, a depressziót magamba engedem.
Maszatos célok, homályos vágyak között matt tekintet jár, benne a közöny az ünnepek lobogó szalaggal szaladnak, elfutnak mellettem és én felöltözöm,
kopott ruhám alatt foltozott lelkem, orrát lógatva visz viseltes cipőm, utcasarkon a halál mellőz nagy sietve, rá nézek: Ugye nekem sincs időm?
Matt 2.
Ismerős hétköznapok jönnek felém bólintanak, leülnek velem, karomat nyújtom, vénámba tű szalad, a depressziót magamba engedem.
Maszatos célok, homályos vágyak között matt tekintet jár, benne közöny lobogó szalaggal ünnepek szaladnak, elfutnak mellettem s én felöltözöm,
kopott ruhám alatt foltozott lelkem, orrát lógatva visz viseltes cipőm, utcasarkon a halál életet kéreget rám néz, méreget : van-e még időm.
Pazar színekbe szürke kapaszkodik, letépi őket az égről a sáros estbe, bolyongva mindenütt téged kereslek, mintha nem tudnám:Itt vagy a szívembe.
|