Van egy hely, s mindenki eljut majd oda,
és megtudja, hol van igazi otthona,
hol a tükör nem torzult képet mutat,
s újra átélhetjük a bejárt utat,
hol lepörög rólunk minden festék,
újra éled, s ki tudja, milyen emlék.
Az egyik képsor, ahogyan élhettél volna,
s felette életed valóságos volta,
hazugságok között, sárban fetrengve,
gonoszságaidtól nagyokat nevetve,
társaságban ahogy büszkén elmeséled,
kit, hogyan bántottál, vagy hazudtál szépet.
Ám a lelked akkor majd őszintén nézi,
Hogy lehetett volna, kellett volna élni.

Nem ördögök főzik üstben sötét lelked,
hidd el, hogy a pokol ott tanyázik benned!